Veszélyben a művészvagyon

Írtam a napokban,hogy "levelezni kevés". Konzekvens embernek tartom magam - írok hát levelet.
Komoly apróságra találtam 182.hozzászólás alatt: "háromnapos József Attila emlékböjtölés..." Igencsak elgondolkodtató, s hogy konkrétabb apropos is akad, engem nem zavar. Nem zavar, hisz belefér egyik a másikába.
Három nap...el is ábrándoztam.
Három nap...közben sok mindent átbeszélhetünk...többek közt azt is, hagyjuk-e szótlanul kirabolni magunkat-vagy sem.
Nehézségek persze adódnak...
Ha csak az aktív hozzászólok számát saccolom, nem tudunk akkora kocsmát bérelni (pláne értelemszerűen szűkre szabott fogyasztással, s főleg miből), ahová beférnénk. Estére meg bezárna...hát így nem megy a három nap. Csak közterületen megy ez a böjtölés.
Ott viszont már többen is elférnénk - akkor viszont értesíteni kéne mind a hétezrünket. A nehézség itt - fogadok - abban áll, hogy az érintettek címét felhatalmazásuk nélkül a vezetőség nem adhatja ki: ne zavarhassuk meg csipp-csupp ügyekkel individuális szabadságukban (mely ma épp a művészet alapja) őket, nehogy megzavarhassuk már egymást közös ügyeinkkel.Persze van megoldás erre is. Az egyik - körlevél - ez a vezetőség kezében; a másik a régi jó csatárlánc, az nem jut el minden taghoz, viszont szerteágazóbb... és egyik nem zárja ki a másikát, különben is csúf dolog a diszkrimináció.
Az, hogy pár ezren(?) beszélgethessünk közös dolgainkról három napon át, felvet még technikai, szervezési kérdéseket is - idő, ember, szervezés kell ehhez is, az idő...az pedig egyre fogy...abba is hagyom az ábrándozást.
Fogy az idő a rendkívüli közgyűlés összehívása kapcsán is. Pedig kell, nagyon kell. A közgyűlés azonban már csak post festum, későn tud demonstratív erőt megszervezni, felmutatni - míg fordítva viszont segítik egymást.

Magam is úgy látom, hogy régi történet ez, a tulajdonos-tulajdon (MAOE-MAK) szétválasztására érik be most. Két megjegyzést hadd tegyek ehhez:
-Mikor Orbán Viktor a "fülkeforradalomban" az Antall-i örökség beteljesülését látja , most már úgymond "tetszettünk...", csak az örökség felét érinti idézetében, a teljes örökség, ha jól tudom így szól: "tetszettek volna forradalmat csinálni"...(de mert nem tettük) "rablók és kalózok országává kell válnunk". Ez az idő jött most el, az örökség beteljesedett, csalókat, tolvajokat most rablók váltják fel - viszik el vagyonunk -, így verbalitásunkra nem kíváncsiak, van erejük hozzá, csak egy kérdés marad immár: nekünk mire van erőnk és tudunk-e tényleg pártsemlegesek maradni?
-Kétségtelen nekünk akkor is volt elnökségünk,választmányunk - és van ma is-, de e tárgyban mindenkit kérek arra, hogy a csütörtöki választmányi ülés állásfoglalásairól név szerinti tájékoztatást követeljen; és ahol erre még mód adódik, ítéletéhez irányadónak a 255. hozzászólást tekintse. Hozzáfűznivalóm leveléhez csak annyi, hogy aki hibája következményeit megszüntetni szedi össze erejét: bírja megbecsülésem, kollegalitásom.
E mostani helyzetben azonban szükségesnek tartom a két félnek - vezetőségnek, tagságnak egyaránt külön-külön, s egységükben is felajánlani csekély erőm, bátortalan munkám. Ismét hangoztatom erőnket meg kell mutatni: demonstrálni kell. Demonstrálni azonban szintén kevés - levelezni, tárgyalni, pereskedni is kell. Csak egyet kell (lásd most a 20 milliós alamizsnát) belátnunk végre: egyezkedni már régen is nagy hiba volt; ma már, ha életben akarunk maradni: egyszerűen tilos.
Hát..., maradnék - kollégák - mély tisztelettel,

Budapesten, 2011.04.22., a választmányi ülés után, de az ott történtekről hivatalosan még nem értesülve: Forgács Jenő
forgacs_jeno@freemail.hu