Ne legyenek családok lakcím nélkül!

#26: -  Ez természetes, hogy segítenünk kell azoknak, akiket ez a kegyetlen maffia banda a szakadékba kíván lökni!
Üdv,
Hegedűs Sándor
(hozzám bárki bejelentkezhet!)

 Aztán majd jól eladják a házat a fejed fölül!

#23: Tessza Udvarhelyi - Re: Re:  Sajnos ez nem ennyire egyszerű. A szállásadók jelentős része nem köt szerződést a lakókkal vagy ha köt is, nem engedi őket bejelentkezni annak ellenére, hogy ez törvényben foglalt jogunk. Ezen kívül, az okmányirodák sem tartják be a törvényt, ami szerint érvényes szerződés birtokában a szállásadó külön hozzájárulása nélkül be lehet jelentkezni.

 MErt nem akarnak adózni utána. Fel kell nyomni a nav-nál, aztán majd észhez térnek. 

#24: Tessza Udvarhelyi - Re:  Miért lenne jogos, hogy a szállásadó nem akarja őket bejelenteni? Azzal, hogy ott laknak és fizetnek a lakásért, jogot nyernek ahhoz is, hogy megfelelő lakcímük is legyen. Ezt a törvény is így ismeri el, csak sajnos szinte lehetetlen betartani.

 Az éremnek sajnos két oldala van! Nagyon sokan visszaélnek a szállásadók naivságával, nem fizetik a bérleti díjat, rezsit és kirakni sem könnyű őket. Aztán ottmarad a szállásadó több százezres, vagy milliós tartozással egy tönkretett lakással. Első körben a bérbeadók jogainak kéne érvényt szerezni és a nem fizettő, nem rendeltetésszerű ingatlan használók gyorsított eljárásban történő kirakására lehetőséget adni, aztán valószínűleg szívesebben bejelentenék a normális bérlőket. 

Az, hogy nincs szerződés, egyfajta biztosíték számukra, ha a bérlő nem viselkedik normálisan, nem fizet, akkor le is út, fel is út, ha viszont van szerződés, akkor még a bérbeadó kerül nehéz helyzetbe egy nem fizető, vagy elfogadhatatlan életvitelt folytató lakóval szemben.

#21: - Re:  

 Hogy be tudja-e jelenteni a lakcímét egy bérelt lakásban élő lakó, az nem a keresetükön vagy azon múlik, hogy az albérlet normális-e. Egyes-egyedül a tulajdonos szándékán múlik. Ha nem akarja, hogy be legyen jelentve a lakcím, akkor nem lesz bejelentve a lakcím, hiszen nem kell szankcióval számolnia annak, aki jogellenesen nem hagyja bejelentkezni a bérlőt. Ez előfordulhat egy drága lakbérű lakásnál is, akármilyen jó keresetű lakóval is. A probléma  tehát elsősorban nem a lakhatás milyenségével van, hanem azzal, hogy a lakcímbejelentés törvényes jogának (pontosabban kötelezettségének!) az állam nem képes és láthatólag nem is igazán akar érvényt szerezni, hanem az ingatlantulajdonosok kénye-kedvétől teszi azt függővé.

(Albérletbe pedig állandó lakcímet is ugyanúgy be lehet jelenteni! Sőt, kell is, ha nincs másutt állandó lakcíme a lakónak.)

Ne felejtsük el, hogy egyrészt a gyerekek azok, akik aztán végképp nem tehetnek semmiről. Arról, hogy hova születtek, milyenek  a szülei(k), milyen lehetőségeik, kilátásaik vannak neki vagy szüleinek stb...., másrészt ami jelen esetben még fontosabb, hogy az ENSZ Gyerekjogi Egyezményének nem felelnek meg a törvényeink! Jelen esetben többek között a TB törvénynek.

A Gyermekjogi Egyezmény -amit hazánk is ratifikált- 26. cikke egyértelműen kimondja, hogy:
"Az Egyezményben részes államok elismerik minden gyermeknek a szociális biztonsághoz, így a társadalombiztosítás juttatásaihoz való jogát, és megteszik a szükséges intézkedéseket arra, hogy hazai jogszabályaiknak megfelelően biztosítsák e jog teljes megvalósulását."

Példát kellene venni a németekről: náluk a lakástulajdonosnak 1000 eurós (kb. 305 ezer Ft) bírsággal kell számolnia, ha beköltözés után két héten belül nem ad ki igazolást a lakcímbejelentéshez. Ha a lakcímbejelentés egyszer már kötelező, akkor az ellehetetlenítéséhez szankciónak is kell kapcsolódnia, máskülönben komolytalan a jogszabály! (Magyarországon mellesleg, ha a bérlő nem jelenti be a lakcímét, ő maga kaphat egy közigazgatási bírságot - míg az a tulajdonos, aki meggátolja a lakcímbejelentést, semmi hátrányt nem szenved!)

A lakcím nem személyazonosító adat, ebből kifolyólag egyáltalán nincs is értelme hivatali eljárásokban ennek az igazolását megkövetelni, vagy bármilyen állampolgári jog vagy kötelezettség gyakorlását ettől függővé tenni. Teljesen abszurd az a kényszeresség, amivel a modern bürokráciák a lakcím nyilvántartását és a legkülönbözőbb eljárásokban való teljesen szükségtelen igazolását megkövetelik. Nem is csupán állami hivatalokban és állami fenntartású intézményekben, de piaci szolgáltatóknál is, bankokban, mobilszolgáltatóknál stb. Ezzel nem csupán a hajléktalan, vagy nehéz helyzetben élő embereket zárják ki lényegében a társadalomból, de a társadalmi mobilitás elé is hatalmas bürokratikus akadályokat gördítenek, miközben jelszavak szintjén a vezetők is elismerik ennek fontosságát. Véleményem szerint a vonatkozó jogszabályokból teljesen el kellene törölni mindenféle olyan kritériumot, ami a lakcímre vagy annak igazolására vonatkozik, ahogyan minden más olyan esetben is ezt kellene tenni, ahol a dolog természetéből adódóan a lakcím hiteles ismerete nem elengedhetetlenül szükséges, és a piaci szereplőket is erre kellene ösztönözni.

Ezen kívül természetesen a lakhatási gondokkal küzködő emberek problémáira is kiemelt figyelmet szükséges fordítani.

#9: - Re: Re: Re:  

 Akinek már van gyermeke és utána kerül ilyen helyzetbe, az mitcsináljon a gyermekével üsse agyon mint ahogyan néhány szülő teszi?

                                                                                          Manyi.

#35: Urbanovszky -  Ne felejtsük el, hogy egyrészt a gyerekek azok, akik aztán végképp nem tehetnek semmiről. Arról, hogy hova születtek, milyenek  a szülei(k), milyen lehetőségeik, kilátásaik vannak neki vagy szüleinek stb....,

 A szülő viszont igenis tehet róla! A nincsre, kilátástalanságra nem kell segély reményében potyogtatni a purdékat!

Csak ugy mert erre mindenkinek szuksege van

#42: - Re:  

 Aha és aki lakáshitel miatt esett el a lakásától azokra is igaz ez? Vagy arra, aki 110.000 Ft-ból kell, hogy egyedül eltartsa magát vagy gyerekét? Vagy egy pár esetén mondjuk 220.000 Ft-ból, s ebből a pénzből kell, hogy albérleti díjjat is fizessen, rezsit plusz még a napi megélhetését?

Az alapvető probléma, hogy mindenkit egy kalap alá veszünk, s nem magát az embert nézzük! Mi lenne ha csak egyszer megkérdezné egy bajba jutott embertársától, hogy segíthet-e? S nem mindjárt előítéletesen állna az emberekhez. Ezek a kijelentések csak az ön védekezési mechanizmusát láttatja. "Az ő hibája, tehát nekem nincs ezzel dolgom! Ha nincs ezzel dolgom, akkor nem is kell ezen gondolkodni, hanem simán kijelenthetőek ilyen és hasonló mondatok. "