Mindent a maga helyén!

molnarev1959

Nem kellene a főváros zöld szigetét is városiasítani. Minél több a természetes rész benna annál jobb.

A várba költöztetéssel csak még jobban elzárja magát Orbán és a kormány a nyilvánosságtól, a számonkérésektől, az emberektől és a valóságtól.

Itt születtem a Városliget egyik sarkánál, a Szabolcs utcai kórházban és itt élek a másik végén, egy sarokra az Ajtósi Dürer sortól, élvezve a nyári estéken a parkból beáradó hársfaillatot.
Itt játszottam, itt csodálkoztam rá számos értékére a hazámnak, a természetnek, a történelmünknek. Ide mentem sétálni, itt andalogtam kézen fogva a szerelmeimmel, itt nőtt fel a pici lányom. Itt fogadott a kultúra számos értéke, és vált a sajátommá, akár a Mezőgazdasági, akár a Szépművészeti, akár a Közlekedési Múzeum, akár a Műcsarnok tárlatain, de épületeinek szépsége által is, éppen úgy, ahogy lökést adott a számomra a történelem mélyebb megismeréséhez a Hősök Tere szoborcsoportja, vagy a Liget rejtekén kiállított szobrok sokasága is, mert felkeltette a kíváncsiságomat, hogy megtudjam, mivel érdemelték ki, hogy emléket állítsanak nekik, legyenek akár költők, írók, építészek, mérnökök, avagy a mezőgazdaság, akár honi, akár külföldi kiválóságai.
Itt lettem "szerelmes" az egyik kút szobra lányalakjának esztétikájába, itt gyönyörködtem az íjászban, és számos más örökérvényű alkotásban. Itt ragadta meg a képzeletemet az ősfák eredete, amelyek időtlenségükkel szóltak hozzám, és amelyekről tudtam, tudom, hogy alattuk sétált apám, anyám, nagy- és dédszüleim, miközben a város körülöttük változott, itt a változatlanságnak, mégis a folytonosságnak mementóiként hajoltak, hajolnak fölém. Itt sportoltam (és nyertem pl. Budapest bajnokságot országúti kerékpározásból).
"Enyém" a Széchenyi fürdő, az Állatkert, a Nagycirkusz, és enyém volt a csúfosan, szégyenletesen elpusztított Vidámpark. Ezer és ezer történet, kaland fűz a Ligethez. Hatalmas beszélgetések nyári estéken az elsilányított - egykor gyönyörű - Botanikus kert kertészháza ámbitusa alatt, csendes tiszteletadás a "Fuit" sírnál, és - igen - számos apró zsiványság is, mert ki nem futott egykor a szigorú csőszök elől, ha - bár fűre lépni sok helyütt tilos volt - mi mégis megtettük. De én még láttam a gázlámpagyújtogatókat (inkább azokat a gázlámpákat kellene újjátelepíteni), mikor - kiskölyökként - kísértük őket, hogy rácsodálkozhassunk, miként varázsolnak pislákoló fényt az illatos tavaszi, nyári estéken, vagy az őszben és a téli, havas utak mentén. Vagy akkor, amikor kölykökként belerohantunk a platánfák összegyűjtött avarhalmaiba ősszel, a csőszök legnagyobb mérgére...
És micsoda élmény volt, hogy részt vehettem a Liget népe száján Királydombnak elneveződött, a második világháború szomorú törmelékhalma fölé emelt pázsitos halmon megrendezett István a király előadásának munkáiban, amely - szinte - először hitette el velünk, hogy élhetünk szabadságban, demokráciában!
De az is feledhetetlen élmény volt, amikor korábban belóghattunk BNV szigorúan körbezárt és buta módon odatelepített területére, és rácsodálkozhattunk arra, hogy a világ - tőlünk kicsit nyugatabbra - mennyire színes, mennyire szabadságillatú!
Tengóztunk a betonon, a frászt hozva a Dózsa György úton haladó autók vezetőire, amikor ki ki rohangáltunk egy-egy elgurult labda után, és napjában jó néhányszor látogattuk meg Unyi néni bódéját, szotyolát, tökmagot vagy házi málnaszörpöt venni, a kedves öreg nénihez és testvéréhez. Ez is a tradícióm, tradíciónk része volt, mint számos egyéb, mások számára talán lényegtelen apróság.
Sok mindenről álmodtunk a Ligetben, a Ligetről. Betonóriásokat soha nem álmodtunk bele. Boldogok voltunk, amikor - végre - elbontották a Liget felét elkerítő BNV ócska, hatalmas pavilonjait, és újra visszafoglalhattuk a Ligetünket.
Mit kellene tenni a Ligetben? Újjáépíteni a repedezett, elhanyagolt sétányait, felfrissíteni a füvet, virágokat, fákat ültetni, gondozni, és nem kivágni az évszázados platánokat, egyéb árnyat adó fáinkat. Újra padokat telepíteni a sétányok mellé, ahonnan "kipusztultak" a majd' évszázados betonlábú padok (legalább is többségükben). Újjáépíteni a játszótereinket, a "Botanikát", és még számos egyéb okos, vendégváró helyet újjágondolni, újjáalkotni. De nem odapréselni múzeummonstrumokat, pusztán azért, mert egy ostoba szellemiségű, szédült politikai önkény, ide álmodott mindent, amit a maga hatalmi mámorában ki akar söpörni a Budai várból!
Olyanok akarják a világ első közparkját, a város tüdejét átformálni, akik félnek ettől a "liberális" várostól, akik gyűlölik a népét, akik nem értik Budapest lelkét és átdöfnék a szívét.
Ne hagyjuk!

Petíció megerősítése

Szeretem a Városligetet. Hogy miért? Mert az, ami, időtlen, zöld, nyugodt, a miénk pestieké és vidékieké.
Szeretem a futóversenyeket a Ligetben, a közösségélményt, ami a futók sajátja, s a befogadó Liget otthonosságát. 
Ne vegyék el tőlünk!

Mert igenis, hogy van beleszólásunk! Legyen elég a fejünk felett cinikusan meghozott, logikátlan döntésekből.