Tiltakozunk a Lukács Archívum szétszedése ellen


Vendég

#76

2016-03-24 07:06

Így szeretném kifejezni tiltakozásomat az Archívum bezáratása ellen.

Vendég

#77

2016-03-24 22:19

Jobb eszköz híján...

Vendég

#78

2016-03-30 21:25

Mert méltánytalannak tartom, hogy az egyik legnagyobb magyar filozófus - Lukács György archívumát megszüntessék.
Zoltán Mosóczi
Budapest

#79 Nemzetközi Lukács Alapítvány

2016-04-03 06:39

 

 Tisztelt Aláírók!

Egy epizód az elmúlt kéthétből:

 Megmentettünk egy szemétbe kidobott Lukács emléktáblát!

Rövid története:

 1988: Avatás;

1989: A mellszobrot az emléktábláról valaki lelopta;

1990: A rendszerváltás után a politikai főiskolát bezárták;

1990 után valaki az emléktáblát leszedte az épület faláról és a park végébe kidobta;

 

2016.03.20. vasárnap: Az emléktáblát felfedeztük;

2016.03.22. kedd: Engedélyt kaptam az elszállításra;

2016.03.29. kedd: Zuhogó esőben kísérletet tettünk a tábla kiszabadításra;

2016.04.01 péntek: Egy darus kocsi segítségével végre sikerült Hermann Zsuzsa kertjébe elszállítanunk;

 

A George Lucas film

THE FLYING MEMORIAL

2016.

 

Ez a történet kicsiben tükrözi Lukács György halála utáni „életútját”. Most a volt lakásával, a Lukács Archívummal művelik ugyanezt.

Akadályozzuk meg!

Hozzunk létre egy Nemzetközi Lukács Alapítványt

az Archívum megmentésére, Lukács György egykori lakásának

megvásárlására – felújítására – az Archívum fenntartására.

 

Tud valaki ilyen kezdeményezésről?
Ha igen, kérem, írja meg, hogy fel tudjuk velük venni a kapcsolatot.

Tud valaki arról, hogy elkezdtek gyűjtést rendezni az anyagi háttér megteremtésére?
Ha igen, kérem, írja meg, hogy fel tudjuk velük venni a kapcsolatot.

Üdvözlettel
Mosóczi Zoltán

 

 

Ezt a hozzászólást a szerzője eltávolította (Részletek)

2016-04-03 10:05


Zoltán Mosóczi
Budapest

#81 Re: Felhívás

2016-04-05 02:45

#42: Zoltán Mosóczi - Felhívás 

 

Állás- és Otthonfoglalás

 

Gyuri bácsi és nagymama már a fürdőszobában vannak!

 

 

Foglaljuk vissza az egész lakást!

 

Gyuri bácsi dolgozószobáját,

 

a nappalit,

 

nagymama hálószobáját...

 

 

 

Ne engedjük, hogy ezek a könyvek a vágóhídra kerüljenek!

 

 

 

 


Vendég

#82 Re:

2016-04-08 23:37

#1: -  

 Emléktáblája ledöntve a volt pártfőiskola kertjében.

Zsuzsa Hermann
A petíció szerzője

#83 Re: emléktábla

2016-04-10 07:02

#82: - Re:  

 Emléktábla már jó helyen van... a kertemben őrzöm szebb időkre várva

ma ültetünk mellé futóvirágokat amikkel nemsokára tele lesz


Vendég

#84

2016-04-12 15:22

Mert az értéket őrizni kell és támogatni !  A jelentéktelen és felesleges  lakájszervezeteket pedig minél előbb felszámolni a létrehozó pereputtyal együtt !!


Vendég

#85

2016-04-14 18:45

Mert szeretném, ha Lukács György hagyatéka megőrződne, sok könyvét olvastam, és nagyra becsülöm a mukásságát.
kt

#86 Re:

2016-04-15 22:13

#6: -  

 A dologhoz hozzátartozik, hogy egy szeplelku akadémiai elnök vezényli le a sok akadémikussal karöltve - hatalom es saját maguk szolgálatában.


Vendég

#88

2016-04-16 07:50

Az Eszmelet folyóirat egy ilyen alapítvány létrehozásán gondolkodik. Végül is alighanem az egyetlen nyíltan vállalt marxista elméleti folyóirat Magyarországon. Kötelessége is. Mészáros István lehetne az alapítvány elnöke, Lukács egyetlen komoly tanítványa, aki nem árulta el.

Zsuzsa Hermann
A petíció szerzője

#89 Re:

2016-04-16 17:43

#88: -  

 Legjobb tudomásom szerint Heller Ágnes, Fehér Ferenc, Eörsi István és még sokan mások sem árulták el

Zoltán Mosóczi
Budapest

#90 Re:

2016-04-18 16:57

#88: -  

 Én sem árultam el soha. Sokáig még azt sem, hogy az unokája vagyok. Vannak, akik Lukácsért, vannak, akik Lukácsból élnek. Nem mindegy. Én egész életemben az árnyékában éltem. Nem egy irigylésre méltó pozició:

ÓRIÁSOK ÁRNYÉKÁBAN

Szeretnék fájdalom-esetten
Bujdosni, szökni, sírni, fájni.
De hogy ez a csürhe nevessen?

Hatvanhárom év tapasztalata mondatja velem, hogy a legkisebb ellenállás irányába mutató út a pokolba vezet. Jó példa erre: mások megváltoztatása. Ez igazán nem nagy ügy, nem kell hozzá más, mint egy kis hatalom, pénz és megfélemlítés (próbálja meg valaki ehelyett önmagát megváltoztatni, és rájön, hogy milyen hatalmas ellenállásba ütközik). Elődeink legfőbb bűne nem az, amit a Múltban követtek el, hanem az, hogy a Jövő generációit is belekergetik abba a zsákutcába, amelyben csak hasonló vagy még nagyobb bűnöket lehet elkövetni. Ilyen bűn a társadalom linearizálása. A múltban mindenkit felfűztek egy ideológiai láncra, egész világuk úgy nézett ki, mint egy végtelen hosszú rózsafüzér. Az tény, hogy ezen az úton lehet a társadalmat a legkönnyebben kordában tartani; mindenki tudja, hol a helye, kik azok, akiknek parancsolhat, és kik azok, akik előtt hajbókolnia kell. Mindenkibe beleverték: mi a rossz, mi a jó, ki az úr, ki a szolga. Egy számító, de számítógép nélkül digitalizált világot teremtettek, ahol mindig a felüllevők döntötték el, hogy ki a 0 és ki az 1. Már az újszülöttön elkezdték az idomítást, hogy szófogadó, tisztelettudó, jól nevelt gyereke, majd alázatos szolgája, hűséges alattvalója, bátor katonája legyen a mindenkori uralkodóknak. Niceától Nietzschéig tartott ez a "zsinat", majd a lánc elszakadt és a milliárdnyi láncszem szanaszét gurult. És jött a XX. század, mindenféle ordas eszmék tömegekbe gyúrták az elgazdátlanodott báránykákat. A kétezer éve Pál apostol által teremtett Krisztus utolsó megkísértése a náci halálgyárak és a szovjet internáló táborok felállítása volt. Őt is maga alá temették a hullahegyek, és elpusztult a több millió ártatlan áldozattal együtt: "a holokauszt óta már nem lehet úgy szeretni, mint annak előtte".

Szeretném már magam utálni,
De, istenem, ők is utálnak:
Nem szabad, nem lehet megállni.

Felnőtt, de hagyományos értelemben soha nem vált felnőtté a II.Világháború utáni generáció – a "Legyek ura" magára hagyott generációja "Valahol Európában" hit és illúziók nélkül éli életét a "Vakok országában" –, érzéketlen a fekete-fehér ideológiákra, hiszen nem alakult ki benne a szín képzete. Isten az ő vaksi szemükben oly kicsivé zsugorodott össze, mint az üres halmaz, és ennek a Hit nélküli világnak tudományos alapot biztosít a halmazelmélet alaptétele, miszerint az összes halmazok halmaza (amely jól szimbolizálhatná a több ezer éve megteremtett istenképünket) nem létezik. Levitézlett elődeiket egyszerűen csak losereknek tekintik. De milyen tekintélye is lehet egy losernek? Ez az "utcán felnőtt" generáció ahogy a fekete-fehérre, úgy minden egyéb szín befogadására is érzéketlenek, és ezt adja tovább utódainak is (már aki még vállalkozik gyereknevelésre), így egy hideg, ideológia mentes, elidegenedett, mának élő, racionális világba zárják be magukat.

De nyelvelnek, zsibongnak, űznek
S neki hajtanak önvesztükre
Mindig új hitnek, dalnak, tűznek.

Ami a Jövőbe vetett hitet táplálja bennem az az, hogy: bár több ezer éve próbálja az emberiség a Világot kalitkába zárni, de az mindig kiszökik belőle valahol. Newton óriások vállán állt, így messzire látott. Én óriások árnyékában élek, ami óriási hátrányokkal jár, hisz eltakarják a fényt, amely a függetlenséghez vezető utat ragyogja be. Arról nem is beszélve, hogy ha megpróbálok felkapaszkodni a vállaikra , a törpék azonnal rám telepszenek vagy lerángatnak.

Milyen hígfejüek a törpék:
Hagynának egy kicsit magamra,
Krisztusuccse, magam megtörnék.

Az Óriások vállára nem sikerült felmásznom röpke hatvanhárom év alatt, így csak egy keskeny pontonhíd lett belőlem Múlt és Jövő között. A Múlt hatalmas pilléreit kötöm össze a Jövő épülő pilléreivel. Megtaposhatnak, masírozhatnak rajtam, fel is robbanthatnak, fütyülök rájuk:

Sok senki, gnóm, nyavalyás, talmi,
Jó lesz egy kis hódolás és csönd:
Így nem fogok sohse meghalni.

 

 

 


Vendég

#91

2016-04-20 14:13

Lukács György munkássága; a Lukács-óvoda köre miatt és a szabadon gondolkodó emberek érdekében írtam alá a petíciót.

Vendég

#92

2016-04-24 20:10

A petíciót azért írtam alá,mert az ELTE BTK-n végeztem,esztétikát,filozófiát és irodalmat tanultam.Úgy vélem,hogy a Lukács Archívum értékes és fontos tudományos munkák forrása lehet,nem csak a magyar kutatók számára.Egyetemes szellemi ismeretek tárháza,amit a mi felelősségünk lenne megtartani a jövő bölcsészeinek.
őszapó

#93 Re: Válaszolt az MTA

2016-04-30 10:59

#41: - Válaszolt az MTA 

 Mondjuk, az a szép Duna parti lakás, remek kilátással Budára, minden évben erkélyről nézve a tűzijátékot, szóval, az nekem is jól jönne... még a fizetségre is találunk megoldást... :((((

dvhr

#94 Re: Felhívás

2016-05-02 08:33

#42: Zoltán Mosóczi - Felhívás 

 Lukacs vegrendeleteben hol van az, hogy konyvtara maradjon a lakasaban?

Zoltán Mosóczi
Budapest

#95 Re: Re: Felhívás

2016-05-07 04:10

#94: dvhr - Re: Felhívás 

 Lukacs vegrendeleteben hol van az, hogy konyvtara ne maradjon a lakasaban?

Hogy hová kerül Lukács könyvtára az nem a végrendelet, hanem az utókor viszonyulásának függvénye. 45 évig államformáktól, társadalmi berendeszkedésektől, politikai csatározások föggetlenül az Archívum, a könyvtár a lakásban foglalt helyet. A kérdés inkább az:

Mi indokolja, mi teszi szükségessé, hogy ez a 45 éves gyakorlat megváltozzon? Értelmetlen, elhibázott és méltatlan döntés ez azoktól, akikre Lukács rábízta szellemi hagyatékát. Szégyen!

 

KÖNYVESPOLC KÖNYVEK NÉLKÜL – TÁNC ZENE NÉLKÜL

 

 

 


Vendég

#96

2016-05-12 21:00

Történelem-francia és szociológia szakos tanár vagyok.Aktiv szakmai életutam alatt sok területen éreztem szellemi hatását néhol kritikával kezelve ----de elismerésel adózva fantasztikus intellektuális teljesitményének.

Vendég

#97

2016-05-28 22:01

Vilag proletárjai egyesüljetek!

Vendég

#98

2016-05-29 16:30

Azért írtam alá, mert Lukács György hagyatékát a magyar szellemi örökség értékes részének tartom. Az előző korok szellemi teljesítményét átértékelni lehet és kell is, de a hozzáférhetőség megszüntetése komoly veszteség.
Zoltán Mosóczi
Budapest

#99 Gondolatok Lukács György halálának 45. évfordulóján

2016-06-06 05:01

 

 

 

LUKÁCS GYÖRGY SZELLEMISÉGÉT NEM ARCHIVÁLNI,  

HANEM FELÉLESZTENI KELL!  

 

Gondolatok Lukács György halálának 45. évfordulóján    

 

Lukács György (1885.04.13. – 1971.06.04.) filozófus, esztéta halálának 45. évfordulója alkalmából emlékezzünk azokra is, akik már nem lehetnek közöttünk, pedig Gyuri bácsi életében döntő fontosságú szerepet játszottak:

felesége, nagymama, Gertrud: Bortstieber Gertrud (1882-1963) matematikus  

nevelt fia, Lajcsó: Jánossy Lajos (1912-1978) fizikus  

nevelt fia, Ferkó: Jánossy Ferenc (1914-1997) közgazdász  

lánya, édesanyám, Ancsi, : Jánosi Anna (1919-1981) vegyészmérnök    

Amikor ők öten leültek egy asztalhoz, akkor egy filozófus, egy matematikus, egy fizikus, egy közgazdász és egy vegyész beszélgetett kötetlenül bármilyen őket érdeklő témáról. Lehet, hogy sokan nem tudják, de az első ember, aki magát filozófusnak nevezte, éppen egy matematikus volt:  

Egyszer León, Phleiusz zsarnoka megkérdezte Püthagorasztól: „Ki vagy?”, ő pedig így válaszolt: „Filozófus vagyok.” Ekkor hangzott el először a történelem során ez a kifejezés, amely szó szerint annyit jelent, hogy „a tudomány kedvelője”.  

Így nem véletlen, hogy nagymama és Gyuri bácsi 45 évig tartó, soha el nem múló szerelme alatt milyen tökéletes harmóniában éltek egymással. Mint látjuk, gyermekeik is „a tudományok kedvelői” voltak, nem is akármilyen szinten.  

Ezt a harmóniát kellene feléleszteni újra, hogy Bertrand Russell – a rájellemző iróniával megfogalmazott – szavai örökre a múltba vesszenek: az a baj a mai világban, hogy a filozófusok nem értenek a matematikához, a matematikusok pedig nem foglalkoznak a filozófiával.  

Gyakran kérdezik tőlem: hogy lehetek én Lukács György unokája, ha édesapámat Mosóczi Ferencnek, édesanyámat Jánosi Annának hívják. A magyarázat roppant egyszerű, mégis csak kevesen ismerik az igazságot:  

Bortstieber Gertrúd ez idő tájt [1918 körül] Jánossy Imre csillagász felesége volt, két fiúgyermekkel. Jánossy ekkor már súlyos beteg volt, és Lukács Mária [Mici néni, Gyuri bácsi huga] emlékezése szerint nem csak tudott felesége kapcsolatáról, hanem támogatta is azt. Sőt ahhoz is ragaszkodott, hogy a harmadik gyermeket, Annát is az ő nevére írassák, a formalitások egyszerűsítése miatt. Jánossy Imre halála és a Tanácsköztársaság bukása után házasságkötés nélkül kezdődött Lukács György és Bortstieber Gertrúd közös élete Bécsben, egyetlen biztos jövedelmük ugyanis ebben az időben Gertrúd özvegyi nyugdíja volt. Ezért Lukács mint albérlő lakott a lakásban. Későbbi, 1923-ra datálható házasságkötésükről Lukács az interjúban [Lukács György, Életrajz magnószalagon.] beszámol ugyan, a családi emlékezet azonban nem tartja számon ezt az eseményt.” – BENDL JÚLIA: LUKÁCS GYÖRGY ÉLETE A SZÁZADFORDULÓTÓL 1918-IG  

Sokáig úgy képzeltem, hogy anyukám leánykori neve azért Jánosi Anna és nem Jánossy Anna, hogy ezzel fejezzék ki, hogy ő nem Jánossy gyerek. Tévedtem, hiszen mint később kiderült még nagymama első férje, Jánosi Imre sem „ssy”-nal írta a nevét. A nemesi rangot nagymama „adományozta” a Jánosiaknak valamikor az 1910-es években, amikor egyszer egy hivatalos dokumentumon áthúzta az „si”-t és fölébe kanyarintotta a „ssy”-t. Unta már, hogy barátnői folyton azzal zaklatják: Gertrud! Te, aki egy úri dáma vagy, hogyan mehettél hozzá egy rangon aluli emberhez?  

Jánosi Imre csillagász volt, aki a kiskartali csillagvizsgálóban, majd a Földrengési Számolóintézetben dolgozott. A Jánosi nevet (különböző írásmódokkal) az 1850-es években vette fel a görög eredetű, a szájhagyomány szerint Kréta szigeti kereskedőktől származó család. A felmenők jellemzően kereskedők, hivatalnokok, orvosok, papok voltak; női ágon a rokonsághoz tartozott Irinyi János, a híres vegyész is.” – JÁNOSSY NATÁLIA: JÁNOSSY LAJOS HAZATÉRÉSE  

 

A történelem fintora, hogy Lukács Györgyöt még 45 évvel halála után sem hagyják békében nyugodni sírjában. Mint tudjuk: az MTA vezetősége idén tavasszal úgy döntött, hogy megszűnteti a Gyuri bácsi és nagymama egykori lakásában működő Lukács Archívumot, és közös könyvtárukat, kézirataikat, levelezéseiket (amelyeket Lukács György végrendeletében nagyvonalúan a 45 évvel ezelőtti MTA Filozófiai Intézetére illetve a Magyar Tudományos Akadémiára hagyományozott) elviszik a lakásból. Ez a bejelentés óriási felháborodást váltott ki nemcsak hazánkban, de az egész világon.

Gyuri bácsi és nagymama 1945-ben a világ bármely országában szívesen látott "vendég" lett volna 25 évig tartó emigrációjuk után, de ők szülőhazájukat Magyarországot választották otthonuknak. Méltatlan a Magyar Tudományos Akadémiához, hogy 45 évvel Lukács György halála után (különböző megfontolások alapján) „száműzik őt és nagymamát otthonukból”, amely cselekedet keserűen szimbolizálja egész életútjukat, hiszen Lukácsot minden rendszer száműzte, halálra ítélte, kitagadta, visszafogadta… az ő szavaival élve: „se lenyelni, se kiköpni” nem volt képes semmilyen regnáló hatalom.

Egy hasonlattal szeretném világossá tenni az MTA döntésének következményeit:  

Leonardo da Vinci „Utolsó vacsora” című freskóját – amely Milánóban a Santa Maria delle Grazie kolostor melletti refektórium falát díszíti – feldarabolni vagy elszállítani onnan egy modern képtárba olyan – elsősorban eszmei és esztétikai – értékvesztéssel járna, amely veszteség senkinél sem jelentkezne nyereség formájában, hanem egyszerűen csak eltűnne a semmibe. Az a műalkotás ott született, az a környezet részesévé vált a műalkotásnak, tehát onnan el nem mozdítható.

Visszatérve az Archívum ügyére: a könyvtár, a kéziratok és a levelezés megbonthatatlan egységet képeznek az egész hagyatékon belül is, hiszen a könyvek tele vannak Gyuri bácsi feljegyzéseivel. Hasonlóan Lukács György és felesége, Bortstieber Gertrud leveleinek szétválasztásával is olyan mérvű értékvesztés történne, mint amelyet a gyémánt feldarabolása esetén is tapasztalhatunk – az érték vesztés sehol nem jelentkezik nyereségként, hanem örökre, visszafordíthatatlanul elvész a semmibe.  

Amennyiben az MTA „kiköltözik a lakásból”, az ott maradt ingóságok elértéktelenednek, elvesztik annak jelentőségét, hogy Lukács György és Bortstieber Gertrud használati tárgyai voltak, arról nem is beszélve, hogy a beépített könyvszekrények elszállítása súlyos károsodások nélkül lehetetlen. Bár a lakás és a bútorok látszólag „csak” a „keretet” és a „díszletet” képezik ebben a „műalkotásban”, de nélkülük a mű széthull darabokra.

Határozott véleményem, hogy  

az ingatlan és a benne található ingóságok megbonthatatlan egységet képeznek, így abból sem magánszemélynek, sem jogi személynek nem áll jogában elvenni vagy elvinni semmit, mert ellenkezik Lukács György végakaratával.

Ezen gondolatok arra sarkaltak, hogy én, mint Lukács György unokája kezdeményezzem, hogy hozzunk létre egy nemzetközi Lukács alapítványt, amelynek legfőbb célja: a lakás tulajdonjogának megszerzése, valamint a lakás felújítása. Óriási feladatra vállalkoztunk, hiszen még az elmúlt 45 évet sem látjuk tisztán, hát még az elkövetkező 45-öt. De ha most nem a helyes irányt jelöljük ki, akkor biztos, hogy eltévedünk a Jövő útvesztőiben, vagy egyszerűen csak egy életképtelen „újszülöttet hozunk a világra”.  

Szívem szerint az alapítványnak a „Bortstieber Gertrud Alapítvány” nevet adnám, ami hűen tükrözné, hogy ő az a személy, aki a családot összetartotta még a XX. század legnagyobb viharaiban is, és hogy méltó szellemi társa volt Lukács Györgynek, a filozófusnak, esztétának.   Itt szeretnék köszönetet mondani azért a rengeteg segítségért, amit az elmúlt három hónapban kaptam a legfőbb célok megvalósításához. Külön köszönöm Sergio Lessa-nak, Hermann Zsuzsának, Heller Ágnesnek, Szelényi Ivánnak, Dr. Renneczéder Évának az önzetlen és aktív közreműködést az alapítvány előkészítő munkáiban.  

Biztos vagyok benne, hogy ha annak idején – 45 éven keresztül példaértékű összetartásban – ők öten „a tudományok kedvelői”: a matematikus, a filozófus, a fizikus, a közgazdász és a vegyész tudtak egymással gyümölcsöző együttműködést folytatni, akkor mi, az ő szellemi örökösei is képesek leszünk erre.

  

Mosóczi Zoltán

 

Budapest, 2016. június 4.

Facebook