Tiltakozunk a Lukács Archívum szétszedése ellen

Kapcsolatfelvétel a petíció szerzőjével

megszavazta a főváros, lebontják a Lukács szobrot

2017-01-25 15:15:48

Zsuzsa Hermann

The Legacy of Georg Lukács: An International ConferenceBudapest

2017-01-06 06:11:11

The Legacy of Georg Lukács: An International ConferenceBudapest, HungaryTo be held from 27th to the 29th of April 2017CALL FOR PAPERS 

The work of Georg Lukács shaped many of the central debates of twentieth-century thought, from politics to philosophy and aesthetics.  His ideas once stood at the very center of the historical and ideological conflicts of twentieth century.  A progenitor of critical theory, philosopher of extraordinary originality and intellectual power, and a controversial aesthetician and literary critic, Lukács’ work still possesses relevance to our current debates and ideas. Central to his work was a deepening of a humanistic critique of capitalism  With the collapse of communism, the weakening of the influence of Marxism and the emergence and proliferation of postmodern culture, the conditions of reception of the legacy of Lukács have changed significantly.  This has only been accentuated by the attacks against his person and his work, as lastly by the announcement of the closing down of the Lukács Archives in Budapest. This international conference will seek to examine, expand, and explore Lukács’ ideas and their continued relevance for contemporary thought. How do Lukács’ ideas retain their salience and importance amid current philosophical and theoretical debates no less than the global dominance of capitalist culture that he so decisively critiqued?   We would like to raise the question of the contemporary validity of Lukács’ legacy: which aspects of his thought can be regarded as leading ideas for us in philosophy, aesthetics, literary history, the human sciences in general, but not least in politics?  How do his central ideas help make sense of a globalized world shot through with commodification, consumerism, political defeatism and the emergence of irrational tendencies in politics, left and right?  These are some of the questions and themes that this conference, to be held in Budapest in the spring of 2017, proposes to discuss. We invite abstracts for individual papers as well as whole panels for this conference to be held April 27-29 2017. Themes and topics are open, but should focus on the continued salience and importance of Lukács’ ideas and work for contemporary debates in the social sciences, philosophy, politics, and literature and the humanities. Papers should be prepared for 15-20 minute presentation. Please send any abstracts and/or panel proposals to the conference organizers below. The deadline for submission will be February 28 2017.  1. To submit a paper, please include: NameAffiliationTitle of paperAbstract 2. To submit a panel proposal, please include: Title and Description of PanelNames and Affiliations of presentersAbstract for each paper Please send your submissions to: Janos Kelemen: jim218@t-online.huMichael J. Thompson: thompsonmi@wpunj.edu


Zsuzsa Hermann

Lovász nyilatkozta, Jánossy András (Jánossy Ferenc nevelt fia küldte)

2016-10-18 09:06:10

<Interjú-részlet:>

– Hónapok óta nem hallani a marxista filozófus Lukács György archívumáról. A sajtó egy része arról írt, hogy az MTA bezárja az archívumot. Mi történt valójában?
– Lukács György egykori lakása felújításra szorul, emiatt az archívumot véges időn belül el kell költöztetni.
A végrendelet szerint a kéziratok az Akadémia irattárának a tulajdonába kerültek. Ezeket az irattárba szeretnénk vinni, ahol digitalizálják és megfelelően tárolják majd a dokumentumokat. A könyvtár az MTA Filozófiai Intézet tulajdona, amiről az intézet gondoskodik. Többen támogatják egy emlékhely létesítését, de ez profilidegen az Akadémiától. Ha valaki megfelelő hasznosítási ötlettel áll elő, nem zárkózunk el a tárgyalások elől. Ám ha nem érkezik észszerű javaslat, a lakást visszaadjuk az önkormányzatnak. Az MTA egy szomszédos lakást is bérel, amelyet semmi okunk fenntartani. Azt mindenképpen felszámoljuk.

 

Forrás:

Fellépünk a tudománytalanság ellen
Lovász László: Politikai kérdésekben az Akadémia nem alakít ki testületi véleményt 
2016. október 17. hétfő 05:45; frissítve 2016. 10. 17. 08:06

 

Az interjú apropóját ez adta: "Huszonnyolc kutató ... nyílt levélben kéri öntől, hogy az MTA vezetése mielőbb tárgyaljon az utóbbi években szerintük végbement antidemokratikus folyamatokról."

[A nyílt levél szövege és aláíróinak listája itt olvasható. Az aláírók közül többen a LAK-petíciót is aláírták.]


Zsuzsa Hermann

újságcikk a megalakulásról

2016-08-31 11:34:42

Zsuzsa Hermann

Közlemény a Lukács Archívum Nemzetközi Alapítvány (LANA) megalakulásáról

2016-08-31 04:22:30

Közlemény a Lukács Archívum Nemzetközi Alapítvány (LANA) megalakulásáról  

Új, nemzetközi alapítvány jött létre a Lukács Archívum körül kialakult helyzet és annak széleskörű visszhangja nyomán.

A LANA felkért kuratóriumi elnöke és alelnöke ezúton tájékoztatja a Lukács Archívum fennmaradása és Lukács György szellemi örökségének ápolása iránt elkötelezett személyeket és szervezeteket, valamint a LANA reménybeli támogatóit és a szélesebb nyilvánosságot az Alapítvány létrehozásáról.

A LANA célja, hogy támogassa a Lukács Archívum folyamatos és megújuló működését, elősegítse Lukács György hagyatékának szakszerű gondozását és közzétételét, s ösztönözze a Lukács munkásságával foglalkozó hazai és nemzetközi tudományos műhelyek közötti együttműködést.

A LANA a tudományszervezés különböző eszközeivel (így nemzetközi konferenciák szervezésével és tudományos pályázatok kiírásával) általában is elő kívánja mozdítani a Lukács életművére és annak történeti összefüggéseire vonatkozó kutatásokat.             

A LANA alapítói Heller Ágnes és Weiss János.             Az alapítók által felkért kuratórium eddigi tagjai: Kelemen János akadémikus (elnök), Szigeti Péter DSc (alelnök), Takács Ádám PhD (titkár), továbbá Agárdi Péter CSc, Boros Gábor DSc, Gyáni Gábor akadémikus, Kardos András, Kenyeres Zoltán DSc, Krausz Tamás DSc, Mesterházi Miklós CSc, Székely Mária és Tallár Ferenc DSc.            

A LANA Szelényi Iván fővédnökségével nemzetközi védnökséget hoz létre, s a hazai és nemzetközi tudományos világhoz fordul, hogy adományokkal segítse céljainak elérését. A kuratórium a lehető legrövidebb időn belül tárgyalásokat kezdeményez az MTA elnökével és más partnerszervezetekkel az együttműködés lehetőségeiről és teendőiről.  

Budapest, 2016. augusztus 31.


Zsuzsa Hermann

Mosóczi Zoltán megemlékezése LGY halálának 45. évfordulóján

2016-06-09 16:16:39

LUKÁCS GYÖRGY SZELLEMISÉGÉT NEM ARCHIVÁLNI,  

HANEM FELÉLESZTENI KELL!  

 

Gondolatok Lukács György halálának 45. évfordulóján    

 

Lukács György (1885.04.13. – 1971.06.04.) filozófus, esztéta halálának 45. évfordulója alkalmából emlékezzünk azokra is, akik már nem lehetnek közöttünk, pedig Gyuri bácsi életében döntő fontosságú szerepet játszottak:

felesége, nagymama, Gertrud: Bortstieber Gertrud (1882-1963) matematikus  

nevelt fia, Lajcsó: Jánossy Lajos (1912-1978) fizikus  

nevelt fia, Ferkó: Jánossy Ferenc (1914-1997) közgazdász  

lánya, édesanyám, Ancsi, : Jánosi Anna (1919-1981) vegyészmérnök    

Amikor ők öten leültek egy asztalhoz, akkor egy filozófus, egy matematikus, egy fizikus, egy közgazdász és egy vegyész beszélgetett kötetlenül bármilyen őket érdeklő témáról. Lehet, hogy sokan nem tudják, de az első ember, aki magát filozófusnak nevezte, éppen egy matematikus volt:  

Egyszer León, Phleiusz zsarnoka megkérdezte Püthagorasztól: „Ki vagy?”, ő pedig így válaszolt: „Filozófus vagyok.” Ekkor hangzott el először a történelem során ez a kifejezés, amely szó szerint annyit jelent, hogy „a tudomány kedvelője”.  

Így nem véletlen, hogy nagymama és Gyuri bácsi 45 évig tartó, soha el nem múló szerelme alatt milyen tökéletes harmóniában éltek egymással. Mint látjuk, gyermekeik is „a tudományok kedvelői” voltak, nem is akármilyen szinten.  

Ezt a harmóniát kellene feléleszteni újra, hogy Bertrand Russell – a rájellemző iróniával megfogalmazott – szavai örökre a múltba vesszenek: az a baj a mai világban, hogy a filozófusok nem értenek a matematikához, a matematikusok pedig nem foglalkoznak a filozófiával.  

Gyakran kérdezik tőlem: hogy lehetek én Lukács György unokája, ha édesapámat Mosóczi Ferencnek, édesanyámat Jánosi Annának hívják. A magyarázat roppant egyszerű, mégis csak kevesen ismerik az igazságot:  

Bortstieber Gertrúd ez idő tájt [1918 körül] Jánossy Imre csillagász felesége volt, két fiúgyermekkel. Jánossy ekkor már súlyos beteg volt, és Lukács Mária [Mici néni, Gyuri bácsi huga] emlékezése szerint nem csak tudott felesége kapcsolatáról, hanem támogatta is azt. Sőt ahhoz is ragaszkodott, hogy a harmadik gyermeket, Annát is az ő nevére írassák, a formalitások egyszerűsítése miatt. Jánossy Imre halála és a Tanácsköztársaság bukása után házasságkötés nélkül kezdődött Lukács György és Bortstieber Gertrúd közös élete Bécsben, egyetlen biztos jövedelmük ugyanis ebben az időben Gertrúd özvegyi nyugdíja volt. Ezért Lukács mint albérlő lakott a lakásban. Későbbi, 1923-ra datálható házasságkötésükről Lukács az interjúban [Lukács György, Életrajz magnószalagon.] beszámol ugyan, a családi emlékezet azonban nem tartja számon ezt az eseményt.” – BENDL JÚLIA: LUKÁCS GYÖRGY ÉLETE A SZÁZADFORDULÓTÓL 1918-IG  

Sokáig úgy képzeltem, hogy anyukám leánykori neve azért Jánosi Anna és nem Jánossy Anna, hogy ezzel fejezzék ki, hogy ő nem Jánossy gyerek. Tévedtem, hiszen mint később kiderült még nagymama első férje,Jánosi Imre sem „ssy”-nal írta a nevét. A nemesi rangot nagymama „adományozta” a Jánosiaknak valamikor az 1910-es években, amikor egyszer egy hivatalos dokumentumon áthúzta az „si”-t és fölébe kanyarintotta a „ssy”-t. Unta már, hogy barátnői folyton azzal zaklatják: Gertrud! Te, aki egy úri dáma vagy, hogyan mehettél hozzá egy rangon aluli emberhez?  

Jánosi Imre csillagász volt, aki a kiskartali csillagvizsgálóban, majd a Földrengési Számolóintézetben dolgozott. A Jánosi nevet (különböző írásmódokkal) az 1850-es években vette fel a görög eredetű, a szájhagyomány szerint Kréta szigeti kereskedőktől származó család. A felmenők jellemzően kereskedők, hivatalnokok, orvosok, papok voltak; női ágon a rokonsághoz tartozott Irinyi János, a híres vegyész is.” – JÁNOSSY NATÁLIA: JÁNOSSY LAJOS HAZATÉRÉSE  

 

A történelem fintora, hogy Lukács Györgyöt még 45 évvel halála után sem hagyják békében nyugodni sírjában. Mint tudjuk: az MTA vezetősége idén tavasszal úgy döntött, hogy megszűnteti a Gyuri bácsi és nagymama egykori lakásában működő Lukács Archívumot, és közös könyvtárukat, kézirataikat, levelezéseiket (amelyeket Lukács György végrendeletében nagyvonalúan a 45 évvel ezelőtti MTA Filozófiai Intézetére illetve a Magyar Tudományos Akadémiára hagyományozott) elviszik a lakásból. Ez a bejelentés óriási felháborodást váltott ki nemcsak hazánkban, de az egész világon.

Gyuri bácsi és nagymama 1945-ben a világ bármely országában szívesen látott "vendég" lett volna 25 évig tartó emigrációjuk után, de ők szülőhazájukat Magyarországot választották otthonuknak. Méltatlan a Magyar Tudományos Akadémiához, hogy 45 évvel Lukács György halála után (különböző megfontolások alapján) „száműzik őt és nagymamát otthonukból”, amely cselekedet keserűen szimbolizálja egész életútjukat, hiszen Lukácsot minden rendszer száműzte, halálra ítélte, kitagadta, visszafogadta… az ő szavaival élve: „se lenyelni, se kiköpni” nem volt képes semmilyen regnáló hatalom.

Egy hasonlattal szeretném világossá tenni az MTA döntésének következményeit:  

Leonardo da Vinci „Utolsó vacsora” című freskóját – amely Milánóban a Santa Maria delle Grazie kolostor melletti refektórium falát díszíti – feldarabolni vagy elszállítani onnan egy modern képtárba olyan – elsősorban eszmei és esztétikai – értékvesztéssel járna, amely veszteség senkinél sem jelentkezne nyereség formájában, hanem egyszerűen csak eltűnne a semmibe. Az a műalkotás ott született, az a környezet részesévé vált a műalkotásnak, tehát onnan el nem mozdítható.

Visszatérve az Archívum ügyére: a könyvtár, a kéziratok és a levelezés megbonthatatlan egységet képeznek az egész hagyatékon belül is, hiszen a könyvek tele vannak Gyuri bácsi feljegyzéseivel. Hasonlóan Lukács György és felesége, Bortstieber Gertrud leveleinek szétválasztásával is olyan mérvű értékvesztés történne, mint amelyet a gyémánt feldarabolása esetén is tapasztalhatunk – az érték vesztés sehol nem jelentkezik nyereségként, hanem örökre, visszafordíthatatlanul elvész a semmibe.  

Amennyiben az MTA „kiköltözik a lakásból”, az ott maradt ingóságok elértéktelenednek, elvesztik annak jelentőségét, hogy Lukács György és Bortstieber Gertrud használati tárgyai voltak, arról nem is beszélve, hogy a beépített könyvszekrények elszállítása súlyos károsodások nélkül lehetetlen. Bár a lakás és a bútorok látszólag „csak” a „keretet” és a „díszletet” képezik ebben a „műalkotásban”, de nélkülük a mű széthull darabokra.

Határozott véleményem, hogy  

az ingatlan és a benne található ingóságok megbonthatatlan egységet képeznek, így abból sem magánszemélynek, sem jogi személynek nem áll jogában elvenni vagy elvinni semmit, mert ellenkezik Lukács György végakaratával. 

 Itt szeretnék köszönetet mondani azért a rengeteg segítségért, amit az elmúlt három hónapban kaptam a legfőbb célok megvalósításához. Külön köszönöm Sergio Lessa-nak, Hermann Zsuzsának, Heller Ágnesnek, Szelényi Ivánnak, Dr. Renneczéder Évának az önzetlen és aktív közreműködést az alapítvány előkészítő munkáiban.  

Biztos vagyok benne, hogy ha annak idején – 45 éven keresztül példaértékű összetartásban – ők öten „a tudományok kedvelői”: a matematikus, a filozófus, a fizikus, a közgazdász és a vegyész tudtak egymással gyümölcsöző együttműködést folytatni, akkor mi, az ő szellemi örökösei is képesek leszünk erre.

  

Mosóczi Zoltán

 


Zsuzsa Hermann

Létrejön a nemzetközi Lukács-alapítvány (cikk)

2016-05-29 18:22:58

https://nepszava.hu/cikk/1095267-letrejon-a-nemzetkozi-lukacs-alapitvany

 

ekintettel a Lukács Archívumról az MTA legutóbbi közgyűlésén elhangzottakra, gyakorlatilag az archívum felszámolására, Mosóczi Zoltán, Lukács György szerzői jogainak tulajdonosa, Krausz Tamás, az Eszmélet Alapítvány kuratóriumának elnöke és Agárdi Péter, a Lukács Alapítvány kuratóriumának elnöke levélben fordult Lovász Lászlóhoz, az MTA elnökéhez.

Ebben jelzik, hogy – korábbi szándékuknak megfelelően -- kezdeményezik egy nemzetközi Lukács György alapítvány létrehozását. A cél a filozófus szellemi örökségének ápolása, írásos hagyatéka szakszerű gondozásának, digitális nyilvánossága szélesítésének segítése, a munkásságával foglalkozó hazai és nemzetközi tudományos műhelyek közötti széles kapcsolati háló és kutatást segítő támogatási rendszer kialakítása.

 

továbbra is értesítem az aláírókat minden fejleményről, a legfontosabbakat angolul is elküldöm

Hermann Zsuzsa

 

 


Zsuzsa Hermann

Agárdi Péter tájékoztatója a Lukács Archívummal kapcsolatos további lépésekről

2016-05-27 06:38:03

Tekintettel a Lukács Archívumról az MTA legutóbbi közgyűlésén elhangzottakra, Mosóczi Zoltán, Lukács György szerzői jogainak tulajdonosa, Krausz Tamás, az Eszmélet Alapítvány kuratóriumának elnöke és Agárdi Péter, a Lukács György Alapítvány kuratóriumának elnöke levélben fordult Lovász Lászlóhoz, az MTA elnökéhez. Ebben jelzik, hogy – korábbi szándékuknak megfelelően -- kezdeményezik egy nemzetközi Lukács György alapítvány létrehozását. A létrehozandó alapítvány célja a filozófus szellemi örökségének ápolása, írásos hagyatéka szakszerű gondozásának, digitális nyilvánossága szélesítésének segítése, a munkásságával foglalkozó hazai és nemzetközi tudományos műhelyek közötti széles kapcsolati háló és kutatást segítő támogatási rendszer kialakítása. Az alapítvány pénzügyi legitimitása és céljai teljesítése érdekében a megalakuló kuratórium – külön felhívásban -- pénzgyűjtést fog kezdeményezni, valamint tárgyalásokat folytat külföldi intézményekkel, potenciális támogatókkal.   Az MTA elnöke által felajánlott jogi és technikai segítséget igénybe véve törekedni fog a Belgrád rakparti önkormányzati lakás bérleti jogának meghosszabbítására vagy az ingatlan megvételére.   A kezdeményezők szívesen fogadnak és előre is megköszönnek minden konstruktív javaslatot s támogatást ez ügyben.   A további fejleményekről rendszeresen be fogunk számolni ezen az oldalon.


Zsuzsa Hermann

Agárdi Péter: Az elmélet regénye LX. évfolyam, 19. szám, 2016. május 13. A Lukács Archívum szétszerelése

2016-05-14 03:37:41

„Boldog kor, melyben a csillagos ég a térképe a járható és bejárandó utaknak, s útjait a csillagok fénye világítja meg.” Így kezdődik Lukács György éppen száz évvel ezelőtt megjelent műve, A regény elmélete. Erről a műről és százéves világkarrierjéről (ha tetszik: hatástörténetéről) is szólhatna ez a szöveg, egyrészt megemlékezve a jubileumról, másrészt, kicsit restelkedve, követni némiképp a jelenkori francia filozófiai kultúrát, amely ugyanis külön ennek a Lukács-műnek szentelt folyóiratszámban (Romanesques. Revue du Centre d’études du roman et du romanesque) emlékezett meg A regény elméletéről. Úgy gondolják ugyanis, hogy Lukács 1916-ban megjelent műve korszakos jelentőségű a modern nyugati filozófiában és esztétikában. Ez az eredetileg megemlékezőnek szánt esszé azonban bizony kényszerű „magyaros” fordulatot vett: kicsorbult – mind tárgyát, mind hangnemét tekintve. Történt ugyanis, hogy a Magyar Tudományos Akadémia vezetősége úgy döntött, „szétszereli” az 1972-ben, Lukács halála után alapított Belgrád rakparti archívumot (Lukács Archívum és Könyvtár, a továbbiakban: LAK). Beszéljünk egyenesen: a szétszerelés (melyről alant hosszabban szólok) voltaképpen bezárást jelent. Az MTA tervei szerint Lukács könyvei a Q3-nak nevezett humántudományi központba kerülnek; kéziratai, levelezése, a szekunder irodalom és dokumentáció stb. pedig először az MTA Könyvtárának Kézirattárába, majd az ottani szakszerű feldolgozás és digitalizálás után (ami éveket is igénybe vehet) állítólag követnék hagyatéki testvérüket, Lukács könyvtárát, és bekerülnének a Q3-ba. Ezzel pediglen – úgymond – együtt maradna, ami összetartozik, új helyen, légkondicionált körülmények között. Hol itt a Lukács Archívum szétszerelése vagy bezárása? No pláne, hogy az MTA elnöke még a segítségét is felajánlotta azoknak, akik (hazai és külföldi magánszemélyek, létrehozandó alapítványok?) emlékhelyet akarnak csinálni a tartalmától megfosztott Lukács-lakásból. Ha megveszik az önkormányzati lakást, a tudós testület technikailag, jogilag ugyanis segédkezne ebben. Persze ezt az emlékhelyet már nem az MTA tartaná fenn és működtetné, hiszen elnöke megfogalmazásában „az Akadémia nem tart fenn tudósai számára emlékhelyeket”. Eközben a felszín alatti bezárásról hallgat a mély. Most akkor hogy is van ez? Megőrzés vagy bezárás? Korszerűsítés vagy megszüntetés? Lovász László az Akadémia közgyűlésén, 2016. május 2-án idézte Lukács végrendeletét: „Könyvtáramat a Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Intézetének hagyományozom azzal, hogy az Intézet önálló gyűjteményként kezelje.” Továbbá: „A kézirataimat a Magyar Tudományos Akadémiának hagyományozom megőrzés végett.” S miután a Filozófiai Intézet jövőre a Q3-ba fog költözni, az MTA elnöke úgy „érvelt”, akkor felel meg Lukács intencióinak, ha a Belgrád rakparti lakásban működő, eredeti helyén lévő könyveket elszállíttatja a Filozófiai Intézet új helyére. Csakhogy: a Filozófiai Intézet eddig is létezett (mostanáig éppen a Várban), ám senkinek nem jutott eszébe Lukács hagyatéki könyvtárát s a halála után megjelent Lukács-műveket és a hozzájuk kapcsolódó hatalmas szekunder irodalmat tartalmazó „posztumusz” könyvtárat odaszállítani. S noha jogilag valóban a Filozófiai Intézet tulajdonát képezték, kiválóan hozzáférhetők voltak a kutatók számára az elmúlt négy évtized során a Lukács egykori lakásában működő LAK-ban. Annál is inkább, mert a kutatás számára együtt kell legyenek a kéziratok, a nyomtatott kiadások, a levelek, Lukács jegyzetei, a hang- és filmfelvételek, valamint a recepció. A kéziratok és a levelek elvitele, illetve digitalizálása (ami helyes és szükséges) egyébként abszolúte nem igényli a LAK felszámolását: akár dobozonként el lehet vinni őket a Könyvtár Kézirattárába digitalizálni és feldolgozni, ami persze jóval komolyabb munkát igényel, mint csupán beszkennelni őket. Azon kívül, hogy két példányban biztonsági mikrofilmfelvétel készült róluk, az archívum több mint négy évtizede alatt az Akadémia sosem kezdeményezte vagy támogatta a kéziratos Lukács-hagyaték modern feldolgozását. Akkor sem, amikor a LAK szervezetileg a Filozófiai Intézethez, akkor sem, amikor az MTA központi könyvtárához tartozott. Így aztán kissé furcsának hat a hiányokat a LAK elmúlt négy évtizedén számon kérni, mint az az elmúlt években vádként többször is elhangzott. Ami mégis történt ez ügyben, az az ott dolgozók s néhány külső támogató és nyertes pályázat érdeme: van például – részben már digitálisan hozzáférhető – katalógus a kéziratokról és a könyvekről, folyóiratokról, kétségkívül nem elég korszerű formában. A korai levelezés nagy része nyomtatva és több nyelven is megjelent, az 1945 utániból pedig egy bő digitális válogatás férhető hozzá. Az Akadémia mindezek helyett, nyilván az örökösök tulajdonát képező bútorokra apellálva, emlékhelyet javasol azon valakiknek, akik számára Lukács György emlékezete fontos. Csakhogy: magam, aki több mint két évtizedig dolgoztam a LAK-ban, még soha senkitől nem hallottam (beleértve a most tiltakozó mintegy tízezer embert), hogy ide elsősorban emlékhelyet kellene szervezni. A LAK évtizedeken keresztül – természetesen gondosan megőrizve a filozófus vizuálisan emlékezetes dolgozószobájának múzeumjellegét is – mindenekelőtt kutatásokkal, textológiával, Lukács műveinek (részben újra-) kiadásával, a modern filozófia más klasszikusainak publikálásával, szakmai tanácskozások szervezésével foglalkozott, valamint ellátott több száz, a világ minden tájáról folyamatosan idelátogató tudóst, kutatót, egyetemi hallgatót és civil érdeklődőt szakmai tanácsokkal vagy éppen könyvtári és kézirattári anyagokkal. Fénykorában a LAK tíz–tizenkét filozófusnak, esztétának és irodalmárnak adott munkát; a LAK munkatársai több mint száz könyvet adtak ki, gondoztak, szerkesztettek stb. Mindezekre úgy reagálni, hogy ez a négy évtized ellentmond Lukács végakaratának, és az Akadémia kvázi csak most teljesíti be azt, úgy gondolom, nem több merő cinizmusnál. És ha már ennél az elkedvetlenítő minősítésnél tartunk: az MTA elnöke április 20-i sajtótájékoztatóján azt is mondotta, hogy komolytalan annak a nyolcezer embernek a petíciója, akik éppen nála tiltakoztak a LAK bezárása ellen. Majd hozzátette és most a közgyűlésen is megerősítette, hogy „8001-iknek engem is soroljanak az aláírók közé”. Vagyis hogy egyfelől dehogyis zárnak ők be semmit, ellenkezőleg, másfelől ő maga is tiltakozna akkor, ha valaki ilyet akarna tenni. Lovász László ezzel megsértett – nem 8000, hanem – több mint tízezer embert (valójában két petícióról van szó, rengeteg külföldi és magyar filozófusról és más értelmiségiekről), akik az elmúlt hónapok sajtóhíreiből úgy interpretálták a helyzetet, hogy az Akadémia nem egyben akarja tartani az akadémikus Lukács hagyatékát, hanem szét akarja szerelni. Ennyi aggódó ember kompetenciáját aligha illendő ily módon kifigurázni és lesöpörni az asztalról. De hát végül is: miért kell hozzányúlni a Belgrád rakparti lakásban működő LAK-hoz? Miért kell hol a magas lakbérre, hol a tűzveszélyességre, hol a légkondicionálás hiányára, hol a digitális kor parancsára hivatkozva szétszerelni azt, ami a maga helyén több mint négy évtizede – bizonyára nem hibátlanul – kutatóhelyként funkcionál? A bezárásra vonatkozó érvek azért ilyen súlytalanok, mert nem őszinték: az Akadémia igazából sosem tudott mit kezdeni a Lukács-hagyatékkal és magával Lukáccsal sem, aki életének 1918 utáni szakaszában marxista volt s maradt. Hol ide, hol oda helyezte szervezetileg az archívumot, megszüntetni mind ez idáig nem akarta, de fejleszteni sem. Sőt hat évvel ezelőtt, a filozófusok ellen indított rágalomhadjárat farvizén frontális támadást intézett a LAK ellen: az itt dolgozó kutatókat könyvtárosként az MTA Könyvtárába helyezte át, amivel az archívumban meg is szüntette a kutatómunkát. Majd ugyan már Lovász László elnöksége időszakában a kutatók egy része visszakapta eredeti jogosítványát, ám nem a LAK-ban, ergo tudományos kutatómunka az archívumban azóta sem folyhat. Most pedig maga a maradék intézmény is szétszerelés előtt áll. (Nem részletezném azt a problémát, hogy minden jel szerint az új helyen egyszerűen nincs is elég ún. térbeli kapacitás a több mint 8000 könyv plusz folyóirat, plusz kéziratok, levelek, dokumentumok stb. együttes elhelyezésére.) Az alapkérdés az: miért nem fogadja el az MTA, hogy Lukács György (Bartók Béla mellett) huszadik századi nemzeti kultúránk vitathatatlanul világhírű alakja, következésképp teljesen felesleges, sőt romboló jellegű a lakásában négy évtizede működő archívumot részeiben (esetleg majd egészben) kitelepíteni, „áthelyezni” a Soroksári útra, magyarán megszüntetni. Minden modernizáció végrehajtható ebben a lakásban! Hacsak… Hacsak nem az az igazság, hogy az MTA valamiképpen – ha megszabadulni talán nem is akar tőle, de legalábbis – Lukács jelentőségét csökkentve próbál megfelelni annak az emlékezetpolitikai elvárásnak, amely a baloldali Lukács Györgyöt nem kívánja a magyar kultúra kiemelt szereplőjeként számon tartani. Sajnálom, de attól tartok, ez az igazság. Minden más érv csak álságos figyelemelterelés, és azért olyan gyengék az érvek, mert őszintétlenek: el akarnak valamit takarni, csak éppen nem sikerül nekik. Lukács Györgynek mind a filozófiáját, mind a politikai álláspontját lehet és kell elemezni és vitatni. Ennek ő maga is ösztönzője volt, miközben számos esetben lett különböző előjelű kirekesztések áldozata. Éppen tanítványai kezdték meg – még az életében – Lukács szellemi hagyatékának kritikai feldolgozását, de a kritikai diskurzus és elemzés mit sem változtat azon, hogy Lukács mind a mai napig szerte a világon az egyik legismertebb és legtöbbet kiadott huszadik századi filozófus. De filozófus, és nem színésznő. Nem emlékhelyet kell csinálni kegytárgyaiból, hanem élő és eleven organizmusként fejleszteni és megőrizni kell a hagyatékát. Lukács György 1915 márciusában a következőt írja Paul Ernstnek: „Most végre hozzálátok új könyvemhez: Dosztojevszkijről. [...] A könyv azonban Dosztojevszkijnél sokkal többet tartalmaz majd: metafizikai etikám és történetfilozófiám nagy részét stb.” Mint tudjuk, ezt a könyvet Lukács nem írja meg, az előkészületeket tartalmazó, elképesztő mennyiségű jegyzetet és vázlatot – a valójában megírt A regény elmélete című, immár százéves művel együtt, vagyis a Dosztojevszkij-jegyzeteket – 2009‑ben a Gond-Cura Alapítvány éppen a LAK kutatóinak munkája révén adta ki magyarul. Sok évtizeddel a mű születése után a szintén világhírű Paul de Man ezt írta A regény elméletéről szóló tanulmányában: „A regény elméletének rövid kritikai elemezésén keresztül néhány alapvető különbséget remélek kimutatni a között, ami máig érvényesnek tűnik, és ami problematikussá vált ebben a nagyon koncentrált és nagyon bonyolult esszében.” Mi sem akarunk mást: saját eredeti, jól funkcionáló közegében lehessen tovább kutatható és vitatható ez a száz éve született remekmű és Lukács sok más műve. Ehhez azonban sehova nem szükséges elköltöztetni hagyatéka bármelyik egységét, hanem ott helyben van vele teendője a tudománynak és a kultúrának. Ha már nekünk, magyaroknak nem lett megünneplendő évszám e könyv századik születésnapja (ezt meghagytuk másoknak), akkor legalább ne hagyjuk, hogy szerzőjének archívuma úgy legyen összeszerelve, hogy a tatarozás alatt valójában dúl a szétszerelés. (A szerző irodalomtörténész, a Lukács György Alapítvány kuratóriumának elnöke)


Zsuzsa Hermann

Mesterházi Miklós filozófus, egyetemi docens, a Lukács ­Archívum volt munkatársának cikke a NOL.hun

2016-05-10 08:18:47

Zsuzsa Hermann



Petíció megosztása

Segítsd ezt a petíciót, hogy több aláírást érjen el.




Fizetett hirdetés

3000 embernek fogjuk hirdetni ezt a petíciót.

Tudjon meg többet...

Facebook