Remélem, hogy összejön elég aláírás és elkészül a hivatalos petíció. Ekkor legalább 1000 ember vállalná névvel és aláírással, hogy igazából ő nem akar tanulni, nem azért van itt.

Roppant szórakoztató látni, hogy egyesek megpróbálják észérvekkel alátámasztani ezeket. De egyvalamit nem értek és szívesen venném, ha valaki elmagyarázná:
Egy átlagos ember 3-4 éves korától óvodába jár. Hétfőtől-péntekig.
6 éves korától általános iskolába, majd utána középiskolába/gimnáziumba. Hétfőtől-péntekig.
Amikor megkapja a diplomáját és elmegy dolgozni, akkor is hétfőtől-péntekig dolgozik egészen a nyugdíjig. (lehet ezért hívják a pénteket is munkanapnak és nem hétvégének, "elő-hétvégének", "kis szombatnak")
Akkor mi olyan rohadt különleges a főiskolai három évvel, hogy egyeseknek derogál pénteken iskolába járni? Őszintén érdekel erre a válasz. (Abba bele sem merek gondolni, hogy milyen lehetett a "mentális egyensúlya" az embereknek, amikor még a szombat is munkanap volt.)

Emellett egyesek azt mondják, hogy dolgozni kell mellette. Elismerem nem kevés a tandíj, hogy csak úgy meglegyen bárkinek. De ez a probléma nem olyan új, mint sokan hiszik. Már elég régen felmerült és náluk sokkal okosabb emberek rájöttek a megoldásra is: azóta ezt úgy nevezik levelezős képzés.
Az esti nyolcas óráktól már tényleg fulladoztam a röhögéstől. Én ha egy normál hétköznapon fél hat után szétnézek a Külker folyosóin nem túl sok embert látok, inkább attól félek rám oltják a villanyt, mert azt hiszik már nincs bent senki. Gondolom, ha órájuk lenne az embereknek, akkor a szünetben ilyen későn (?) látnám őket, de nem. Csak egy pár ember, akik többségében úgy is ÖTB-sek és önként vállalták. Ha pedig most sincs túl sok ember bent fél ötig/hatig, akkor az új órarenddel ki lenne ott fél nyolcig?

De ez az én véleményem. Mint mondtam remélem összejön a petíció és híre is lesz. Zseniális szalagcíme lenne ennek a sajtóban most, hogy sokan azért küzdenek, tüntetnek az utcán, hogy jövőre legyen állami támogatott gazdasági képzés:
"A külkeres diákok nem akarnak pénteken tanulni". Lehet a péntek le is maradna.

#15: senkise bántott - Észérvek?

Tisztelt "Senkise bántott"!

Tudod, ha az embert valamihez hossászoktatják, akkor arról nehéz leszoktatni, és hiába vannak még egyének az új helyzetnél is rosszabb helyzetben, az ember mégis kudarcként éli meg a vele történteket ha rontanak a megszokott körülményein. A külkeres diákok nem bojkottálják a pénteken való tanulást, hanem ezt a pénteket arra használják fel, hogy tudjanak tanulni! Személyszerint én, budapest vonzáskörzetéből járok be az Iskolába, ami azt jelenti hogyha 8-kor van óránk akkor a 6:30-as vonattal kell induljak az iskolába, és ha nem késik a vonat akkor éppen beérek. A 6:30-as vonat eléréséhez 6:00-kor kell elinduljak otthonról, amihez a legoptimistább számításaim szerint is fel kell keljek 05:30-kor. Ha este 18:00-ig vagyok bent az eddigi órarend szerint akkor talán 8-ra hazaértem de előfordul hogy csak fél9-re, ez az átszállások szerencsés mivoltától függ. Ha 18:45-ig fog tartani az óra, ami eddig 18:00-ig tartott az az én esetemben annyit jelent, hogy minden esetben, szerencsétől függetlenül fél10-re fogok hazaérni. Ilyen időbeosztás mellett, én igenis örülök neki, hogyha nem kell pénteken iskolába mennem, és esetleg meg tudom írni a következő hétre feladott házifeladataimat, tudok készülni a ZH-hétre, esetleg nyelvórákat tudok venni ha van rá lehetőségem,  ki tudom takarítani a szobámat és ne adj isten még egy filmet is meg tudok nézni, ("ja de olyat egy főiskolás nem csinálhat, ő csak tanulhat, dolgozhat és örüljön hogy fizethet azért hogy tanulhasson") 

Hétközben semmi másra nincs időm minthogy napi 4 órát utazok, és iskolában vagyok! Ne engedjük hogy rontsanak ezen a helyzeten! Szeretem a Külkert, és nem akarok emiatt más intézménybe járni!

A levelezőt pedig nem azoknak a diákoknak találták ki, akik zsebpénzt, vagy esetleg a külön nyelvórákra, korrepetálásra és egy egy hétvégi kikapcsolódásra valót keresik meg részmunkaidőben, hanem azon felnőtteknek akiknek nem ad enni otthon senki hogyha nem dolgoznak, akár gyerekük is van, de mégis ambiciót éreznek, hogy tanuljanak és jobb pozicióba kerüljenek a társadalmi ranglétrán! Minden tiszteletem az övéké!