#660: - Re: Jó Sok Re: Együtt Magyarországért

Az IMF-nek nem az a feladata, hogy beindítsa a gazdaságot, hanem aki kéri,annak olcsóbban tud  kölcsön adni, mint a piac.Nyilván garanciákat kér cserébe,hogy vissza lesz fizetve./Ha bemész egy bankba kölcsönért, akkor a te pénzügyi lehetőségedet is meg fogják vizsgálni,munkáltatói igazolás.../ Eddig is több száz milliárd forintba került, hogy drágábban tudjuk finanszírozni az országot. Persze ezeket is mi fizetjük meg: - megemelt jövedéki adó,-európa legmagasabb ÁFA kulcsa, -a hetente bejelentett újabb megszorítás stb.

A "nem lesz megszorítás kormány" még semmilyen eredményt nem tudott felmutatni,az állam adósság csökkenés? is csak a 3000 milliárdos lopásból és a kétszeres Bokros csomagnak köszönhető ideiglenesen.

A 2/3-ot nem kormányzásra, hanem a hatalmuk bebetonozására használják.

Az "ocsmány büdöskomcsi férgek"-et meg a 2/3-os padsorokban keresd,mert ott többet fogsz találni

#666: Attila - Re: Re: Jó Sok Re: Együtt Magyarországért

Az "ocsmány büdöskomcsi férgek"-et meg természetesen a libatolvaj és az őszödi böszme és a mekkmester környékén kell keresni.

Az IMF-nek pedig az a feladata, hogy az USA érdekeinek leginkább megfelelő "neoliberális"  világrendet gazdasági eszközökkel fenntartsa:

A teljes nyomorba és gyarmati sorba taszított Argentína 2002-ben fellázadt elnyomói ellen, és visszaszerezte az ország függetlenségét. Azóta a dél-amerikai állam jelentős gazdasági fejlődésen ment keresztül, melyről elfelejtettek tudósítani a nyugati hírközlő eszközök.

“Május elején az argentin kormány állami többségi tulajdonba vette a Yacimientos Petroliferos Fiscales (YPF) elnevezésű olajtársaságot, melynek nyomán a dél-amerikai ország immár függetlenítette magát a nemzetközi olajkartellek befolyása alól.”

2002 előtt Argentína engedelmesen végrehajtotta az IMF és a Világbank összes parancsát, privatizált, megnyitotta a piacait, és nyakra-főre vette fel a kölcsönöket. Az ország adósságállománya 2002-ben elérte a 95 milliárd dollárt, és Argentína legfontosabb ipari és energetikai központjai is a „nemzetközi befektetők” kezére kerültek. Az IMF utasításainak végrehajtása azt eredményezte, hogy hatalmas deficit keletkezett, a munkanélküliség és az infláció az egekbe szökött, és az állandó „megszorítások” következtében az egészségügy, az oktatás és a szociális szolgáltató rendszer a csőd közelébe jutott. Argentína egy teljesen élhetetlen országgá vált, ahonnan aki csak tehette, menekült.

Amikor a népharag elsöpörte végre az országot a nemzetközi finánctőkének teljes mértékben kiszolgáltató bűnöző politikai osztályt, új korszak kezdődött Argentína életében. Az IMF zsoldjában álló gazdasági „szakértők” gazdasági összeomlást jósoltak arra az esetre, ha az új argentin vezetés hátat fordít a nemzetközi pénzügyi szervezeteknek, és az ország népének érdekeit szolgáló gazdaságpolitikát folytat. A teljes gazdaságpolitikai fordulat nyomán sikerült talpra állítani az országot: 2002 és 2012 között 90%-kal (!) nőtt Argentína gazdasági teljesítménye. A nyugati féltekén egyetlen állam sem mondhatott magáénak ilyen szédületes gazdasági eredményt. A munkanélküliség a 2002-es 22%-os szintről 2011-re 6,7%-os szintre csökkent. A dél-amerikai kormány nem tagadta meg az adósságai visszafizetését, azonban új feltételek mellett folytatta a törlesztést. Nestor Kirchner argentin államfő 2005-ben tömören összefoglalta a lényeget: „Van élet az IMF-en kívül, és milyen jó élet!”

Az új, a nemzetközi pénzoligarchia bértollnokainak szóhasználatában “populista” gazdaságpolitikai intézkedések részét képezi a nagy olajvállalatok nemzeti tulajdonba vétele. Az elmúlt évtized folyamán a “populista”, vagyis a nemzeti érdekeket képviselő kormányzat jelentős összegekkel igyekezett az értékes nyersanyag árát elfogadható szinten tartani. A multinacionális vállalatok – köztük a spanyol többségi tulajdonú Repsol, mely a most államosított olajcéget birtokolta – hatalmas profitot vágtak zsebre, miközben bírálták a kormány beavatkozását a „piaci viszonyokba”. 2004 és 2011 között az olajtermelés 20%-kal, a felszínre hozott gáz mennyisége 13%-kal csökkent. A YPF, amely az ország olajkészletének egyharmada fölött rendelkezik, szintén meglehetősen gyengén teljesített. A külföldi kézben lévő olajkonszernek azzal érveltek, hogy a mesterségesen alacsony szinten tartott olajárak miatt képtelenek fejleszteni a kitermelési technológiát, és nem tudnak új befektetéseket sem végrehajtani. Az olajcégek az állami árkontroll megszüntetését követelték cserébe az olajkitermelés mértékének fokozásáért.