Fliegauf Bence:

Mérgezett kút

A hétköznapi rasszizmus, mint logikai nonszensz



Szereplőválogatás valahol Borsodban, egy általános iskolában, a gyerekek láthatólag szeretik ezt a negyven körüli, nikotinban és koffeinben pácolt, jó humorú tanárnőt.

- Na, Gézuka álljál fel, és mondd el, hogy mi akarsz lenni!

A réz Nike fülbevalót viselő roma srác vonakodik, vigyorog, zavarban van.

- Gézuka ne szórakozzál, tudsz te beszélni!

A többiek kuncognak, Gézuka felméri a helyzetet, már tudja, minek kell most itt megfelelni. A tanárnő még egyszer megkérdezi.

- Na, mi leszel ha nagy leszel?

- Rokkantnyugdíjas - mondja Gézuka vigyorogva, erre az egész osztály felvidul. A tanárnő elégedettnek látszik az előadással. Rám néz, olyan arckifejezéssel, hogy: hát nem borzasztó ez?

Másfél év alatt, amit az ország válságövezeteiben töltöttem, egyetlen egyszer sem találkoztam olyan rasszistával, aki rasszistának tartotta volna magát. A rasszisták a rasszizmust jellemhibának tartják, és ők, akik rendszerint tiszta udvarban-rendes házban laknak, saját magukat is makulátlannak gondolják: egyenes emberek, aki megmondják az igazat. Jól ismerjük a vonatkozó sztereotípia halmazt: van közöttük rendes is, nincs nekem minddel bajom, csak azzal, amelyik rabol, lop, hazudik. Mi emberek menthetetlenül jónak tartjuk magunkat. Bármilyen abszurd, éppen az ilyen önértékelési mintázat (kombinálva a kritikai gondolkodás hiányával) vezethet megfelelő közegben akár odáig, hogy jó ötletnek tartsuk a cigányok lakta házban lövöldözni.

A rasszizmus nem a rossz emberek tulajdonsága. S hogy az efféle gondolkodás része lehet az emberi viselkedés repertoárjának, ismert okai vannak. Ilyen például az igazságos világba vetett hit. Széles körben elterjedt nézet, hogy a világ igazságos, és az emberek megérdemelik azt, amit kapnak az élettől, és azt kapják, amit megérdemlenek. Ez a látszólag ártatlan hiedelem furcsa módon sokszor az egyik legkártékonyabb gondolkodási sémát eredményezi: az áldozathibáztatást. Ismerjük jól, az ilyen, „józan paraszti ész” álcájába bújtatott hajmeresztő mondatokat: „Ha mini szoknyában jár, ne csodálkozzon, hogy megerőszakolják”. Ha jogtalanságokat és bűnt követünk el, elképesztő kreativitással találunk olyan magyarázatokat, amelyek tettünk jogosságának látszatát keltik. A közvélemény-kutatások egyértelműen megmutatják, hogy a magyar társadalom nagy részének meggyőződése, hogy a cigányságnak azért kevesebb a jövedelme, azért nagyobb körükben a munkanélküliség, mert lustaságukból adódóan nincs bennük hajlandóság az életkörülményeik megváltoztatásához. Ez nem más, mint áldozathibáztatás. Miért vagyunk hajlamosak arra, hogy ilyen kegyetlenül és hamisan ítéljük meg az áldozatokat? Azért mert ez megnyugtató. Kényelmes azt hinnünk, hogy rossz dolgok csak rossz emberekkel történnek. Így könnyebben megvédhetjük a világ kontrolálhatóságáról, saját jóságunkról és erkölcsi makulátlanságunkról alkotott képünket. Ugyanis ezt a világot és benne Magyarországot a magukat és másokat kontrolálni képes, jó, engedelmes és erkölcsös embereknek építjük. E nélkül nem lehetünk részesei annak a fogyasztói társadalomnak, aminek templomai a bevásárlóközpontok: ide a cigányságot csak, mint takarító személyzetet, esetleg mint vécében szolgáltató prostituáltat engedjük be. Ám éppen a fogyasztói társadalom biztosítja, hogy világunkban a csecsemőhalandóság megnyugtatóan alacsony, a várható élettartam magas. Soha ilyen egészségesek és hosszú életűek nem voltunk a történelem során. Kérdés hogy mire használjuk ezt a hosszú és egészséges életet. Ugyanis ugyanez a társadalom termeli ki azokat az ostoba embereket, akik szükségét érzik, hogy roma családokat öljenek meg. Sorozatosan és aljas indokból.

Az apró roma nő két műszakban dolgozik: reggel közmunkás, délután iskolát takarít.

- Szerinted miért csinálják? Miért ölik meg a cigányokat? - kérdezem.

- Unatkoznak - mondja közömbösen.



Mélyebb okok



A rasszisták azt a benyomást keltik, hogy őszintén hisznek abban, amit mondanak. Velük beszélgetve könnyen az az érzésünk támad, hogy a gyűlölködés a lelkük mélyéről bugyog fel, mint valami mérgezett kútból. Téves az az elgondolás, hogy a náci Németország betanította a németeknek az antiszemitizmust. Az idegengyűlölet már bennük volt. A nácik mindössze azt mondták: ezt most lehet. A németek örömmel fogadták az engedményt: és buzgón dolgozni kezdtek. Mások Hanti-földön, Ruandában, Szudánban, Boszniában, Kambodzsában hajmeresztően hasonló mintázatot követve mészároltak, és ezek csak a 20. századi példák. Más szavakkal, a rasszizmus a természetünk része. Bármilyen sokkoló és bármilyen nehéz tudomásul venni, de a rasszizmusnak és idegengyűlöletnek biológia gyökerei vannak. Hogyan lehetséges ez? Mi az oka ennek?

Miért szorongunk, ha hosszú időt kell egyedül töltenünk? Az evolúciós pszichológia válasza: a történelem előtti időkben azok, akik lemaradtak a csoportjuktól, könnyebben estek áldozatul betegségeknek, vadállatoknak. Ma már nincs ilyen konkrét veszély, de még mindig frusztrál, szorongat minket az egyedüllét. Durva egyszerűsítéssel, azok, akik olyan genetikai mintázatot hordoztak, ami nem erősítette bennük a csoporthoz tartozás elemi szükségletét meghaltak már azelőtt, hogy ezeket tovább örökítették volna.

Ehhez hasonlóan az idegen csoportokkal szembeni gyanakvás és gyűlölet is a távoli múltból kísér/kísért minket. A történelem előtti időkben a túlélést segítette, ha valaki gyanakvó volt az idegen csoportokkal szemben, mert ha nem, könnyen az életével fizetett érte. A feltételezések szerint ugyanis ezekben az időkben - több tízezer éves hosszúságú időtartamról beszélünk - az embercsoportok rendszeresen vadásztak egymásra. A kulturális evolúció évezredek alatt, megváltoztatta a társadalmi szerveződés alapvető szerkezetét: a világ legtöbb részén ma inkább az számit kifizetődőnek, ha valaki képes együttműködni az „idegenekkel”. A rasszizmus szelleme azonban ott szunnyad mindannyiunkban, mert a kulturális evolúció száguldó tempója miatt a biológiai lény állandó „lemaradásban” van a társadalmi lény mögött. Ha nem vagyunk elég éberek, akkor könnyen elhatalmasodnak rajtunk az ilyen lelki atavizmusok. Nem csak a rossz emberekben, hanem bennünk, a jókban is - mert ugye, mi azok vagyunk?

A rasszizmus elleni küzdelemben, a racionális elemzés kulcsfontosságú lehet. Az idegengyűlölet és a rasszizmus ugyanis nem más, mint érvelési hibák sorozata, érzelem vezérelte illogikus gondolkodás terméke. Más szavakkal: butaság. Általában szólva kijelenthetjük, hogy az ostoba beszéd mögött a legtöbbször nem értelmi korlátok, hanem valami fajta intellektuális tohonyaság áll. Nincs ez másképpen a cigánygyűlölettel, és általában a rasszista gondolkodással sem. Néhány példa, a cigánygyűlölet - amúgy nem túl gazdag - gondolatkörének repertoárjából.

„Valóban megöltek néhány cigányt, de a cigányok is megölnek magyarokat, öreg néniket rabolnak ki. Sokkal inkább erről kellene beszélni.” E mondatot a logika informális érvelési hibának tartja. Ez a figyelemelterelés (ignoratio elenchi) jelensége. A beszélő el akarja téríteni a vitát a cigánygyilkosságokról, ezért a témához egyáltalán nem kapcsolódó rablásokról kezd beszélni.

„A cigányok nem tudnak beilleszkedni a társadalmunkba, ezért lopnak, csalnak és agresszívek, a cigánybűnözés ténye tehát bizonyított.” Ez a rendre felbukkanó rasszista panel is gyakori érvelési hiba: az úgynevezett körkörös érvelés (petitio principii) tipikus esete. Először az állítás szorulna bizonyításra (a cigányok lopnak, csalnak, rabolnak stb.) és csak aztán lehet(ne) következtetéseket levonni belőle (a cigánybűnözés tény). Nem indulhatunk ki abból, amit az elmélet megkövetel, csak azért, hogy azt állíthassuk, hogy a tények igazolják az elméletet. Az hogy a romák felülreprezentáltak a börtönökben, nem abból fakad, hogy a cigányság etnikai alapon bűnözésre hajlamos. A cigányságot társadalmunk már kisgyerekkorban szegregálja, így a romák szép lassan elkülönülnek, majd kihullanak a társadalomból. Ha ez megtörténik, nemigen marad más választásuk, minthogy megfeleljenek a nekik támasztott elvárásoknak, és ilyen vagy olyan okokkal bevonuljanak a börtönökbe. Mást sem hallanak gyerekkoruk óta, minthogy odavalók, kis túlzással egy fajta engedelmesség ez a részükről. Ehhez a folyamathoz persze az igazságszolgáltatás is asszisztál. Idevonatkozó szociálpszichológia kísérletek kimutatták, hogy az igazságszolgáltatás alapjai finoman szólva előítéletesek.
„A cigányok azért szülnek rengeteg gyereket, hogy segélyeket kapjanak az államtól.” Ez pedig nem más, mint a “utána tehát miatta”, rövidebben és latinul post hocnak nevezett érvelési hiba. A beszélő az feltételezi, hogy ha a két esemény egymással összefüggésben történik meg (segély-sok gyerek), akkor közöttük kizárólag ok-okozati (segélyért szülnek) összefüggés lehet. Ez a hibás érvelés nem számol a helyzet összetettségével: a cigányság történetiségével, a gyökeresen eltérő tradicionális család szerkezetével, és szokásaival. Amikor egy panellakásba költöztetett roma családfővel beszélgettem, a középkorú munkanélküli férfi elmondta, hogy ő egyszerűen képtelen a lakásban enni. Sokszor - akár télen is - inkább kimegy a játszótérre és ott étkezik. Neki elfogadhatatlan ugyanis, hogy egy olyan lakásban egyen, amiben WC van. Az ő szemében ez annyira undorító, mint nekünk az, ha valaki a WC-ben mossa el az edényeket.

„Arról ki fog filmet csinálni, hogy a cigányok idős embereket rabolnak ki, és ölnek meg?” Az utóbbi időben, amikor ezt hallom úgy érzem, megszólítanak. A személyes válaszom: én soha. Ha egy gádzsó (nem cigány) megöl valakit, soha nem mondjuk-írjuk: egy magyar megölt egy magyar embert. Ennek az oka, hogy ha valaki bűncselekményt követ el, teljesen mindegy hogy milyen etnikumú. Ez ugyanis tökéletesen irreleváns: semmilyen módon nem kapcsolódik a bűnelkövetés tényéhez. Egy esetet kivéve: ha a bűncselekmény történetesen rasszista indíttatású.

„Ha nincs cigánybűnözés, miért lehet cigánygyilkosság? Ez kettős mérce!” A kettős mércére (a fogalom mellesleg pontosan annyira népszerű, mint amennyire ködös) hivatkozni ebben az esetben teljesen értelmetlen. Cigánybűnözés nincs: a cigányok nem azért követnek el bűnt - az esetek szinte száz százalékában - mert magyarokat akarnak megkárosítani, vagy megölni. Cigány-gyilkosság viszont van - a két évig tartó romák elleni támadássorozat például az volt. Miért? Azért mert az elkövetők etnikai alapon választották ki az áldozatukat. Fontos megérteni, hogy az elkövetők etnikuma ebben az esetben is érdektelen - lehetnek akár romák is.

A példák végtelenségig sorolhatók, és egyenként boncolgathatóak a butaság nyomán. A rasszizmus mögött a legtöbbször a tudatlanságból, és tohonyaságból szármázó értetlenség áll. A közgondolkodást - értsük meg a mi gondolkodásunkat is, nem csak az övékét - irracionális hiedelmek szövik át. Szellemi lustaságunk miatt vagyunk könnyen manipulálhatók. A hülyeség az, ami fanatizál, és nem valami sötét és torz lelki világ. Véleményem szerint ez a megközelítés pedagógiailag nagyon hatékony lehet. Nehezen tudom elképzelni, hogy az interneten szocializálódott kamaszokat meg lehet szólítani a rasszizmus morális-immorális megközelítésével. Nem vagyok jártas az oktatáspolitikában, úgyhogy csak remélni tudom, hogy a rasszizmus logikai nonszenszként való elemzése része a középiskolai társadalomismeret óráknak. Mi emberek ugyanis nem csak reménytelenül jónak tartjuk magunkat, hanem tévedhetetlenül okosnak is. Vagy tévedek?