Én megszüntetném az ilyen címekért járó ilyen olyan amolyan
pótlékokat is. Mert néha elég csábító, hogy szerzek egy doktorátust
valahogyan, aztán akkor havi x ezerrel többet kapok...
Vonatkozik ez a nyelvvizsgára is meg sok másra.
Aki egy adott feltételű munkakörre jelentkezik, az feleljen meg
a feltételeknek, ha meg túlképzett, ne akarjon többet érte.
Nem is értem,mi köze van egy ügyintéző fizetésének ahhoz, ha
van mongol nyelvből egy középfokú vizsgája, vagy esetleg a
kazánfűtő ledoktorált szociológiából....

#568: -

Talán a nemzetközi tudományos együttműködésben tájékozódást jelentő Ph.D. fokozatot nem kellene megszüntetni. És a hozzá kötődő lehetőségeket sem. Az egyéb címekkel, rangokkal már más a helyzet. Beleértve az MTA-t is. Amikor létrehozták, akkor egy születésrendi kiváltságokra épülő társadalomban kellett külön intézményt teremteni a tudományos teljesítményeknek, csak így lehetett érvényesíteni, segíteni a más elveken nyugvó tudomyányos életet. Ma már inkább az MTA maga is kiváltásgokat osztó és védelmező rendszer, igen sokszor a tényleges tudományos versennyel szemben. Ez ma már nem csupán fölösleges költségeket köt le, hanem olyan intézmény és azt irányítók kezébe teszi le a tudományos kutatások és kutatók minősítésének ügyét, amelyik legtöbbször a status quo megőrzésében érdekelt, a bent lévők pozícióját őrzi, azt tekinti legtöbbször a minősítések és döntések sarokpontjának. Minden kutatónak vannak bőségesen tapasztalatai ezen a téren. Ha a tudományos életről való döntés egyben hatalmi pozícióvá is válik, akkor ráadásul a pártpolitika romboló mértékben behatol erre a területre is. Ki ne emlékezne az új akadémikusok választásában a pártpolitika és a világnézeti szempontok eluralkodására? Már ráadásul ilyen célból tudósok lobbicsoportjai is alakulhatnak és nyiltan hirdethetik politikai elkötelezettségüket és ettől függő személyi döntéseiket. Ez sokszor vezet megalázó és szánalmas helyzetekhez a tudományos közösség szempontjából.

A mai  helyzet  erről is szól, az MTA azt tette a tisztességes tisztázás érdekében, amilyen. ( A pletyka szintű személyi magaambíciókkal most ne foglalkozzunk.) És látjuk a lobbicsoportok hogyan viselkednek és sejtjük mi várható még tőlük.

Vagyis a magyar tudományos közösség egészének majdnem elégtelen szintű viselkedése mögött egy hatalmi poziciókat is érintő tudományos válsághelyzetben komoly strukturális problémák is állnak. Bárhogy is dől el a plágium-ügy, legalább annyi tanulságot vonjunk le, hogy a mélyebben fekvő problémákról is beszéljünk majd, mert ha hagyjuk, a napi karrierszempontú döntések, a túlélésért folytatott harc és a félelmi döntések a tudományos életünk minőségén tovább fognak rontani.