Csak pénzt akarunk, vagy van más elvárásunk is? Milyen értelemben független a "független"? Mi az, hogy alternativitás? Másképp gondolkodók? Mihez képest? Alkotók-e, műhelyek-e, fesztiválok-e, akikről itt most beszélünk? Melyik melyik, és mivel foglalkozik? Mi alapján osztanak pénzt, mi alapján döntenek a kuratóriumok? Vannak-e magunkra is vonatkoztatható szempontjaink? Akarunk-e egy a mainál szervezettebb formát, vagy a strukturáltabb működés sérti a "függetlenségünket"? Szabad-e transzparensnek lennie annak, aki "független"? Miért döntöttek a névtelenség mellett azok a petíció-aláírók, akik nem engedélyezték a nevük feltüntetését? Alapvetően az állami támogatáshoz való jog megsértése ellen állunk ki most, vagy konkrét színházi csapatok mellett? Minden úgy van jól, ahogy van? És ha megváltozik, akkor milyen irányba? Sokaknak talán nem tűnnek relevánsnak ezek a kérdések, én mégis szorgalmazom, hogy legyen egyeztetés arról, mit érthetünk "függetlenség" alatt, és hogy merjünk beszélgetni egymással, mi, színházi emberek is. Az alternatívnak minősülő színházak évtizedes történetével mindenképpen foglalkoznunk kellene. Azzal meg még inkább, hogy milyen hatással voltak az alkotók, a műhelyek és a fesztiválok a kultúrára, és hát a politikára.

#44: schilling árpád - kérdések és javaslatok

Sajnos ezekre a kérdésekre valóban sok éve, ha nem évtizede nem adott választ senki, de még meg sem próbálta! Volt idő amikor azt vártuk a struktúrán kívül eső csoportosulásoktól, hogy nem fognak azokba a hibákba esni, mint a bent levők. Valójában azonban a legnagyobb törekvésük szinte mindannyiuknak a struktúrába való be-, illetve visszatagozódás volt. Így kívül is, belül is elmaradt példáúl egy olyan érdekvédelmi rendszer kiépítése, ami a jelen problémát eleve felvetődni sem hagyta volna. Azt hiszem elég súlyosan, ha nem végérvényesen késtünk le valamiről, és ebben komoly felelősége van a hazai rendező- társadalomnak akik a színészek minden érdekképviseleti kísérletét olyan szinten fojtották el, hogy mára már egy struktúrán belüli énekkaros, vagy zenekari tag is csak nevet rajtunk. Én már a kategóriába való felvétel követelményeivel sem értek egyet, de mit tehetnék ellene? Vagy bárki mit tehetne? Hiszen azt gondolom valójában költői a kérdés:"Akarunk-e egy a mainál szervezettebb formát, vagy a strukturáltabb működés sérti a "függetlenségünket"?" Nem. Nem akarunk, mert akkor nem lesz elég egyszer jó helyen lenni, és épp úgy kell majd küzdenünk más csoportok érdekeiért, mint a sajátunkért. És esetleg be kell látni, hogy nem megy folyamatosan! Hogy nem vagyunk minden évben olyan tehetségesek, hogy bekerüljünk a belső körbe! Hogy nagyobb fruktuációra, ezáltal szabadságra van szükség, különben csak egy párhuzamos struktúrát hozunk létre!

De kérem! Ugyan ki kezdené? KI vállalná? Ki?