#4805: Le a büdöskomcsizó barommal - Re:

Ne becsüld le a Papát! Ebben a rohadt világban ugyan nem nagyon számít a tisztességben telt élet, de azért az ílyen patkány két szelíd szó után lepattana róla, márha a közelébe érhetne.

Boldog ember lehetsz, ha így emlékszel Rá.

#4808: Doki - Re: Re:  

 Köszönöm a szavaidat. Igen, amikor az én nagypapámra gondolok, a legrosszabb pillanataimban is megnyugszik a lelkem. Ő volt az, aki a legtöbb szeretetet adta nekem életem során és ezzel nem vagyok egyedül. Aki róla beszél, mindenki szuperlatívusokban beszél róla. Elmondok egy történetet. 2001-ben meghalt az édesapám, a papírokat rendezgettük utána. Párom talált egy ütött-kopott borítékot, benne egy A4-es félbehajtott kartonlapot. Azon egy karikatúra. Mondja, hogy nézd csak: Képzeld el, egy 1934-ben készült karikatúra volt nagypapámról, nem tudom, milyen alkalomból készült, de a kollégái csináltatták és az volt a címe: Az elnök úr. Na, én ezt a rajzot bekereteztettem, azóta a lakásban fő helyen van a falon. Egy kicsit velem van így mindig, ha bánat ér, ami sajnos az idén sűrűn volt, mindig hozzá fordulok és megnyugszom.

Ez a történet most kijött belőlem, jó volt kiírni magamból így hajnaltájt.