#4840: bpetya75 - Re: Re:

Persze olyan nagy nincs. Egy dologra azért rá szeretnék világítani. A természetes erdőkre nem pusztán az egyéb funkciójuk miatt van szükség, hanem azért is mert szerintem hosszú távon a haszon is ezeken a nagyobb. Ehhez viszont a szakmának fejlődnie kellene és ez a fejlődés sajnos megrekedt, ha nem visszafordult. Hogy pár példával éljek:

- Ha a kerítés költségét nem számolom, akkor egy tölgyest mesterségesen kb. 1,2-1,4 millióból lehet felhozni, természetesen pedig kb 600-700 ezerből (egyébként a természetest nagyobb valószínűséggel nem kell keríteni, mint a mesterségest). Mégis jóval több a mesterséges felújítás.

- Ragaszkodunk a 8000-es tölgy első kiviteles darabszámhoz, ami nagy valószínűséggel felesleges, ha már második évtől elegendő a 4000. Számtalan 10 000-es darabszámú tölgy ültetvény van az országban elegyfafaj nélkül. Baromi drága, és erdőnevelése problémás.

- A tölgy természetes felújításnak nincs semmilyen gyakorlatban használható tananyaga. Pl az nyilván nem elfogadható, hogy számtalan helyen úgy bontják meg az anyaállományt, hogy a törzsek nagy része fattyúhajtást fejleszt. Gondolkodás nuku. Sokat láttam olyat is, hogy azzal kezdték, hogy az alsó szintet kivágták mindegyszálig.

- A gyérítések, tisztítások alkalmával még most is gyakran kivágják az alsó szintet, jó ha egyáltalán jelölnek. Csoda ha ezek után erdőkárok lépnek fel?

- A bükkösök nevelésekor a legkevesebb esetben figyelnek a fényigényes tölgyek megsegítésére, amik háromszor annyi hasznot termelnének, mint a bükk.

- Az ápolások tervezése jóformán esetleges, számtalan esetben feleslegesen túlzó, máskor meg elnagyolt.

Sorolhatnám még napestig, a lényeg annyi, hogy ilyen körülmények között a természetes erdők nem is termelhetik meg az elvárható hasznot. Az volna a szakma feladata, hogy a termelés hasznát növelő megoldásokkal álljon elő, és azt folyamatosan fejlessze. Ettől azonban messze vagyunk. Sokszor tapasztalom, hogy a szakmabeliek inkább arra a meggyőződésre jutnak, hogy nem is lehetséges a tartamos erdőgazdálkodás és a nyilvánvaló hatékonyságnövelő lépéseket sem teszik meg. (Láthadod Endre álláspontját, ami korántsem egyedi.) Úgyhogy szerintem nem a pénz hiányzik elsősorban, hanem az önmérséklet, az öntudat és a tudásra épülő alkotóerő.

Sokkal egyszerűbb okolni valakit. Ebben nagy a gyakorlatunk: hibásak a törökök, hibásak az osztrákok, hibásak a németek, hibásak az oroszok, hibásak az amik, hibás az eu. Jaj, a zsidókat kihagytam, elnézést kérek tőlük. Mi persze kiválóak vagyunk, csak ezek a szemetek mindig kitolnak velünk. Meddig esszük még ezt a maszlagot? Tényleg elég az uralkodó osztálynak ezt nyomni 500 éve? Ha ezt benyeljük, akkor meg is érdemeljük.

(Azt is mondhatnám, hogy attól hogy mi nem tudunk audit gyártani, az még nem bizonyítja, hogy nem is lehet. Lehet, csak sajnos nem nekünk. Csak az erdeinket egy kicsit sajnálom.)

#4843: peti - Re: Re: Re:

"Úgyhogy szerintem nem a pénz hiányzik elsősorban, hanem az önmérséklet, az öntudat és a tudásra épülő alkotóerő."

Egyetértek. Bár ha a erdőgazdaságokat nézzük, nekik elég nehéz a törvényi előírások és a nyereségelvárás között lavírozni. Ami persze nem adhat magyarázatot például az olyan gyakorlatra (amivel szerencsére egyelőre kevés helyen találkoztam), hogy a természetes felújítás bontóvágása címén az erdőrészlet harmadát tarvágják és beültetik csemetével, a többihez meg nem nyúlnak. Ez tényleg szakmai igénytelenség.

Mások hibáztatása szerintem nem magyar-specifikus. Nemrég találkoztam az angol kifejezéssel: blameculture. Kétlem, hogy az a párszázezer magyar honosította volna meg ott ,-)