Így számol a pénzintézet:2000. évi C. törvény
a számvitelről
II. Fejezet
BESZÁMOLÁS ÉS KÖNYVVEZETÉS
Beszámolási kötelezettség
6. § (1) A Magyar Nemzeti Bank, a hitelintézet, a pénzügyi vállalkozás, a befektetési vállalkozás, a biztosítóintézet könyvvezetésének és éves beszámoló készítésének sajátosságait kormányrendelet szabályozza.

Valós értéken történő értékelés
60. § (1) A valutapénztárba bekerülő valutakészletet, a devizaszámlára kerülő devizát, a külföldi pénzértékre szóló követelést, befektetett pénzügyi eszközt, értékpapírt, illetve kötelezettséget a bekerülés napjára, illetve a szerződés szerinti teljesítés napjára vonatkozó - a (4)-(6) bekezdés szerinti - devizaárfolyamon átszámított forintértéken kell a könyvviteli nyilvántartásba felvenni, kivéve a forintért vásárolt valutát, devizát, amelyet a fizetett összegben kell felvenni, és amelynél a ténylegesen fizetett forint alapján kell a nyilvántartásba vételi árfolyamot meghatározni.
(2) A mérlegben a valutapénztárban lévő valutakészletet, a devizaszámlán lévő devizát, továbbá a külföldi pénzértékre szóló - az 54-55. § szerint minősített - minden követelést, befektetett pénzügyi eszközt, értékpapírt, illetve kötelezettséget az üzleti év mérlegfordulónapjára vonatkozó - a (4)-(6) bekezdés szerinti - devizaárfolyamon átszámított forintértéken kell kimutatni.
(3) A valutapénztárban lévő valutakészletnek, a devizaszámlán lévő devizának, továbbá a külföldi pénzértékre szóló követelésnek, befektetett pénzügyi eszköznek, értékpapírnak, illetve kötelezettségnek az üzleti év mérlegfordulónapjára vonatkozó (2) bekezdés szerinti értékelése előtti könyv szerinti értéke és az értékeléskori forintértéke közötti különbözetet [a (8) bekezdés, valamint a 47. § (4) bekezdésének c) pontja szerint figyelembe veendő árfolyam-különbözet kivételével]:
a) amennyiben az összevontan veszteség, egyenlegében a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításai között árfolyamveszteségként,
b) amennyiben az összevontan nyereség, egyenlegében a pénzügyi műveletek egyéb bevételei között árfolyamnyereségkéntkell elszámolni.
(4) A valutakészlet, a devizaszámlán lévő deviza, a külföldi pénzértékre szóló követelés, befektetett pénzügyi eszköz, értékpapír (együtt: külföldi pénzértékre szóló eszköz), illetve kötelezettség (1)-(2) bekezdés szerinti forintértékének meghatározásakor a valutát, a devizát - a választott - hitelintézet által meghirdetett devizavételi és devizaeladási árfolyamának átlagán, vagy a Magyar Nemzeti Bank által közzétett, hivatalos devizaárfolyamon kell forintra átszámítani.
(5) A (4) bekezdésben előírt devizaárfolyam használatától el kell térni, ha a hitelintézet, illetve a Magyar Nemzeti Bank által nem jegyzett és nem konvertibilis valutát, ilyen valutára szóló eszközöket és kötelezettségeket kell forintra átszámítani. Ez esetben a valuta szabadpiaci árfolyamán (ennek hiányában országos napilapban a világ valutáinak árfolyamáról közzétett tájékoztató adatai alapján), a választott hitelintézet vagy a Magyar Nemzeti Bank által jegyzett devizára átszámított értéket kell a hitelintézet által jegyzett deviza devizavételi és devizaeladási árfolyamának átlagán vagy a Magyar Nemzeti Bank által közzétett, hivatalos devizaárfolyamán forintra átszámítani.
(6) A külföldi pénzértékre szóló eszközök és kötelezettségek forintra történő átszámításánál a devizavételi és devizaeladási árfolyam átlaga helyett valamennyi külföldi pénzértékre szóló eszköz és kötelezettség egységesen értékelhető devizavételi vagy csak devizaeladási árfolyamon is, ha a (4) bekezdés szerinti értékeléstől történő eltérésnek az eszközökre-forrásokra, illetve az eredményre gyakorolt hatása jelentős és emiatt a megbízható és valós összkép követelménye a (4) bekezdés szerint történő értékelés mellett nem teljesülne.
60. §

(7) Amennyiben jogszabály lehetővé teszi, hogy devizabelföldi ügyfelek szerződéses kapcsolataikban az ellenértéket, illetve annak törlesztő összegeit devizaalapon állapítsák meg, akkor ezen szerződések alapján a devizaalapú követelések, illetve kötelezettségek forintértékben történő könyvviteli nyilvántartásba vételénél, továbbá mérleg fordulónapi értékelésénél az (1)-(6) bekezdésben foglaltakat kell alkalmazni.
65. § (1)
(2) A mérlegben a külföldi pénzértékre szóló követelést az elfogadott, az elismert devizaösszegnek a szerződés szerinti teljesítéskori (illetve mérleg fordulónapi), a 60. § szerinti árfolyamán, illetve a már elszámolt, devizában meghatározott értékvesztés nyilvántartási árfolyamán csökkentett, az értékvesztés devizában visszaírt összegének a nyilvántartási árfolyamon számított értékével növelt könyv szerinti értéken kell kimutatni.


250/2000.(XII.24.)korm.rendelet
A mérlegtételek értékelése 9§(19)bek. beiktatta a 397/2007. (XII. 27.) Korm. rendelet 3. §. Hatályos: 2008. I. 1-től. Rendelkezéseit először a 2008. évben induló üzleti évről készített beszámolóra kell alkal...mazni. A 2007. évi üzleti évről készített beszámolóra is alkalmazhatók. Lásd: 397/2007. (XII. 27.) Korm. rendelet 9. § (1)–(2).

A devizaalapon forintfizetéssel teljesítendő, szerződésből eredő követelések és kötelezettségek (ideértve a devizaalapú forinthitelezésből adódó devizaalapú forintkövetelések, illetve forintkötelezettségek) esetében a Tv. 60. §¬ának (7) bekezdését alapul véve, a követelés, illetve a kötelezettség nyilvántartásba vétele és törlesztése a felek által a szerződésben meghatározott irányadó árfolyam folyósítás, illetve törlesztés napján érvényes értékén forintosított összegben történik. Az ilyen követelések és kötelezettségek alapösszegét, törlesztését és kamatait a szerződésben rögzített devizában is nyilván kell tartani és az értékelés szempontjából úgy kell azokat kezelni, mintha devizaeszközök, illetve devizakötelezettségek lennének.

A deviza alapú forinthitelek esetében a hitelintézet valójában forintban nyújtja a hitelt és abban kéri a törlesztést, valamint a kamatot is, de a tőke a kamat és a törlesztések devizaösszegben is meg vannak határozva a szerződésben, továbbá az az árfolyam (Pl. egy konkrét hitelintézet vételi, eladási vagy átlag árfolyama, MNB árfolyam, saját banki árfolyam, a továbbiakban: szerződés szerinti árfolyam) amelynek aktuális értékével (kihelyezés, törlesztés, kamatfelszámítás időpontjában érvényes értékével) forintosítani kell az előbbi tételek devizaösszegét. Így a kihelyezéskori szerződés szerinti árfolyamon meghatározott összegben kerül elszámolásra a nyújtott hitel.
A törlesztéseket mindig a hitelszámlán kialakult nyilvántartási árfolyamon (amely a kihelyezéskor a szerződés szerinti árfolyam, illetve a legutóbbi átértékelés során a számviteli politika szerint alkalmazott árfolyam) értéken kell elszámolni a hitelkövetelés csökkenéseként, egy technikai elszámolási számlával szemben, ezzel egyidejűleg a technikai elszámolási számla másik oldalára (K) le kell könyvelni a szerződés szerinti árfolyamon számított és befolyt törlesztés összegét, így a technikai elszámolási számlán minden törlesztés alkalmával megjelenik a törlesztési árfolyam különbözet, mint a forgalomban realizált különbözet, amelyet közvetlenül kell átvezetni az eredménybe (az egyéb pénzügyi szolgáltatási bevételek vagy ráfordítások közé).
Amikor a devizaeszközök és devizaforrások átértékelésre kerülnek, akkor a szóban forgó hitelkövetelést is át kell értékelni az értékeléskor alkalmazott árfolyamra (mintha az is devizás tétel lenne), az árfolyam különbözet közvetlenül a hitelkövetelés számlát érintő módon kerül elszámolásra és az összevont átértékelési különbözetbe kerül.
A járó kamatot időbeli elhatárolásként az elhatárolás időpontjában érvényes számviteli politika szerinti árfolyamon kell elszámolni a kamatbevételbe. A törlesztéskor ezt az időbeli elhatárolást fel kell oldani, és elszámolásra kerül a kamattörlesztés a befolyáskor aktuális szerződés szerinti árfolyamon forintosított értékben a kamatbevételek között, ezzel egyidejűleg a tőketörlesztést a hitelszámláról a nyilvántartási árfolyamon kell leemelni a technikai számlával szemben, ugyanakkor el kell számolni a szerződés szerinti árfolyamon forintosított, ténylegesen befolyt összegben a pénzeszközök között a technikai számla másik oldalára. A technikai számla egyenlegeként kialakult árfolyam különbözet nem része az átértékeléskor kialakult összevont átértékelési különbözetnek, hanem közvetlenül kell a megfelelő bevétel, vagy ráfordítás számlával szemben kivezetni. A hitel futamidejének végére, ha az ügyfél rendesen törleszt, akkor elvileg a hitelszámlának maradéktalanul ki kell ürülnie.
Minden egyéb tekintetében az általános forinthitelek szabályai szerint kell eljárni.
„ A hitel forrása forintban áll rendelkezésre. A hitel folyósítása forintban történt, és a törlesztő részleteket is forintban fizetik. Ezt a forrást nem kellett svájci frankra átváltani, hiszen forintban fizették ki, ill. forintban fizették vissza. A devizahitel csak egy elszámolási mód.”