#3937: - Re: Re: Re: Molnár V. Attila nyilvános érvelése (linkként)

Nem az akác térfoglalásának radikális csökkentéséről beszélt, hanem a további terjedésének megakadályozásáról, illetve arról, hogy ahol lényegesen stabilabb őshonos ökoszisztémák helyét foglalja el (Északi-Középhegység, Zalai dombvidék, Zselic, hogy csak néhány példát mondjak), ott legyen realitása a lecserélésének.

A magam részéről annál a megjegyzésnél estem le majdnem a székről, hogy "Minél több akácerdő legyen!" Hiába méhész valaki, ennyire végletesen elfogultnak nem szabadna lenni.

Azon is érdemes lenne elgondolkozni, amit az esetleges invazív károsítók felbukkanásáról mondott az "elméleti" ökológus. Nem véletlenül emlegettem a szelídgesztenyét. Mivel ez nem pártízezer, hanem csak párszáz családot érint Magyarországon (az olaszok jobban aggódnak miatta), kutya sem törődik a bajukkal, pedig tanulságos. Már épp kezdtek fellélegezni, hogy a tintafolyásos fertőzésre megtalálták a megoldást, amikor felbukkant egy rovarkártevő, ami brutális terméscsökkenést idézett elő. Ez bekövetkezhet az akácnál is, és ilyen akácborítás mellett komoly károkat okozhat. Márpedig ha a méhészek az akácmézre fekszenek rá, akkor ezzel teljesen kiszolgáltatottá teszik magukat. Több lábon állás. Nem egy újkeletű bölcsesség, érdemes lenne megfogadni.

Egyébként pedig tetszik, nem tetszik, nem úgy működnek a dolgok a gazdaságban sem, hogy egy-két valakik által kiemelt szereplő igényeit vesszük alapul, a többiek meg alkalmazkodnak, ahogy tudnak.

#3941: bpetya75 - Re: Re: Re: Re: Molnár V. Attila nyilvános érvelése (linkként)

A méhészek előállítanak valamit. Ezt csökkentsük le és pótoljuk ki támogatással. Ez nem reális és fenntartható hosszútávon, mert hiányozni fog a megtermelt rész, ami csak halmozódik aztán kidurran. Nem fekszenek rá a méhészek, inkább használják ezt a kiváló adottságot amit az ország éghajlata és az akác együttesen produkál, méghozzá kiváló minőségben. Az utolsó mondatát én átírnám egy kicsit, mert ez szerintem valósabb: egy-két kiemelt szereplő igényeit vesszük alapul, a többiek meg alkalmazkodnak, ahogy tudnak.