Mint ismeretes, az egykori Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja (Alap) megteremtette a Magyar művészet, művészek társadalmi státusát. Nem csak a hivatásos „Művész” társadalmi jogállásának elfogadtatását valósította meg, hanem a műalkotás létrehozásához egyénileg elérhetetlen, nagy értékű eszközeit is kezelte. Olyan eszközöket, amelyek egyéni birtoklása ma is lehetetlen, vagy tulajdonlása leküzdhetetlen feltételekbe ütközik. Működtetésük rendeltetésszerűen, gazdaságosan csakis a korábbi mintára, a művészek oszthatatlan köztulajdona formájában lehetséges.

Az 1989-ben bekövetkezett rendszerváltás nem ismerte fel e közös kezelésű vagyon alapvető, pozitív jelentőségét az egész művésztársadalom alkotói feltételeit illetően, és a nem kielégítő szabályozás eredményeként lehetővé vált az Alap működőképes vagyona elleni, un. spontán-privatizációs támadás. Az így megmaradt vagyon állítólagos védelme érdekében, az Állam előbb különválasztotta az Alap tagságát a tagság által fejlesztett, gazdagított, működőképes tőkét jelentő tulajdonától, és újonnan létrehozott, elkülönített alapítványba, a MAK kezelésébe adta. Amelynek segítségével később kísérletet tett a már elkülönített vagyonnak, illetőleg működtetésének elveit is elidegeníteni eredeti rendeltetésétől. A MAK f. év április 30.-ával elrendelt egyszerű megszüntetése, - az általa kezelt vagyon és feladatok visszaadása nélkül, - e szándékok végső beteljesítését jelentené: megfosztaná a művésztársadalmat alapvető működési feltételeitől, illetőleg lehetőséget adna a mindenkori állam kormányainak, a művésztársadalom folyamatos zsarolására.

Szakszervezetünk, elsőként ismerte fel az ALAP ilyetén, értelmetlen, káros szétosztását, azt a tényt, hogy e vagyon elkobzásával szó szerint a Magyar Művészet alapjait veszélyezteti. A már eddig is bekövetkezett változások ellenében, kezdettől állást foglaltunk a vagyonnak a MAOE tagsága általi működőképessége fenntartása mellett. Álláspontunkat folyamatosan képviseltük minden társadalmi és állami fórumon.
A MAOE tagság, - ma már döntően a rendszerváltást követőn művésszé vált nemzedék, - is felismerte fentiek jelentőségét, folyamatosan állást foglalt a MAK és MAOE korszerű feltételek közötti, működésképes egyesítése mellett. Ebben végül is partnerre találtunk az eredetileg az állam szándékainak végrehajtására hivatott, az elkülönített vagyont kezelő MAK vezetésében is, akik változó összetételük ellenére, az eltelt két évtized alatt szintén a művésztársadalom és korábbi közös tulajdona működőképes egyesítésének elkerülhetetlenül szükségessége mellé álltak.
Attól tartunk tehát, hogy a MAK egyszerű megszüntetésével a továbbiakban már jóvátehetetlenül érvényesülne egy magát soha meg nem nevező lobby szándéka, amely egyben sohasem fejtette ki a Magyar Művészet és működőképes vagyona elleni támadásának alapelveit.

Ezzel szemben a MAOE tagságában tömörült művészek a Magyar Művészek egymagában is döntő többségét képviselik. Az egymást követő kormányoktól függetlenül, következetesen fejtették ki érdekeiket, kérésüket, tiltakozásukat figyelmen kívül hagyni nem fér össze a demokrácia alapelveivel.

Tisztelettel
Koffán Károly
(Képzőművészek, Iparművészek, és Művészeti Dolgozók Szakszervezetének elnöke)

#10: - Koffán Károly kimdsz@freemail.hu 

 tisztelt Koffán úr ne haragudjon ha nem értek egyet önnel de a zsarolás feltételeit önök az úgynevezett választott művészeti vezetők teremtették meg még a szocialista társadalomban 89-es váltás csak annyiban hozott más nem új helyzetett hogy a zsarolók  lettek mások a helyzet nem változott véleményem szerint a művészi szabadság minimuma hogy létezni engedjék az alkotókat ez nem változott még mindig a régi én kutyám kölyke gondolkodás uralkodik a művészeti alapon belül és sajnos ez teret ad az olyan koklerek működésének akik megfelelő háttérel bármit el tudnak érni a művészet pedig ön is tudja nem erről szól nem azzal kéne foglalkozni hogy hogyan és miből élnek a művészek hanem inkább olyasmivel hogy mi valójában ma a művészet és tanitani kéne és iskolákat létrehozni modern magyar művészeti iskolákat nem halott téves eszméket tápláló tanodákat működtetni meg kéne végre oldani a befogadó hatalmas réteg műveltségi szintjének ápolását megértően gondolok itt arra hogy a falfirkás emberkéket is megértően kéne kezelni tanitani kell a művészetet és ha mindez megtörténik talán ujra születik egy olyan társadalom ahol érdemes a művészeknek egyesületekbe tömörülni vagyont felhalmozni amit a mai napig nem értek van goghra emlékezvén mert lehet hogy akkor azt a vagyont nem fogja senki ellopni és a művésztársaknak eltünt nyugdiját sem az államnak kell kipótolni most igy állunk vagy nem ön máskép tudja én haraszti gyula HARA vagyok egy fillért nem kaptam de nem is kértem az alaptól viszont 1975-ota tag vagyok.nemlehet már a fellegekben járni biztos talaj kell ami nem más mint a magyarságunk a művészeti megitéléseknek mércéknek többet kéne szólni a magyar gyökerekről és meggyőzödésem hogy nincs mit szégyelni tiltakozás helyett alkossanak a művészek