#559: - Re: Re: Re: tankönyv

Én a lakcímekkel vártam, úgyis csak a számlázáshoz kellenek, ami meg még később lesz.(Csak a település nevet írtam be, a rendszer megelégedett vele)

Igazad van a számlákat illetően! Én nem is gondoltam bele, azt mindig  a számlaadáskor korrigáltuk, de erre most nem lesz lehetőség. Gondolom, valamikor az év folyamán meg kell tennünk ezt is.

Nekem a témazárók jutottak eszembe. A gyerekek névre szóló, fóliázott csomagokat kapnak, benne a témazárókkal??

Vagy lesz valakinek annyi esze, hogy azokat külön postázzák? És mi lesz az apáczais témazárókkal, ami pl. a biológia könyvben benne szokott lenni?Kiveszik?

És hogy rendelünk tartós tankönyveket???

#561: Elkeseredett - Re: Re: Re: Re: tankönyv

Valóban... a témazárók :) Azokat csak a kollégáknak adtuk át + osztáskor kivettük az Apáczaisból és osztályonként a kollégáknak adtuk oda.

Ez megint a fejetlenség teteje!!! Nem is láttak iskolát azok akik ezt kitalálták. Az eszem megáll.

Az "ember" veszik el ebből az egészből. Radnóti szavai jártak ma egész nap az eszemben:

"Radnóti Miklós: Nem tudhatom...

Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága
s remélem, testem is majd e földbe süpped el.
Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel
egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,
tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton,
s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon
a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom.
Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,
s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály,
annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,
de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát,
az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket,
míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,
erdőt, füttyös gyümölcsöst, szöllőt és sírokat,
a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat,
s mi föntről pusztitandó vasút, vagy gyárüzem,
az bakterház s a bakter előtte áll s üzen,
piros zászló kezében, körötte sok gyerek,
s a gyárak udvarában komondor hempereg;
és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,
a csókok íze számban hol méz, hol áfonya,
s az iskolába menvén, a járda peremén,
hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én,
ím itt e kő, de föntről e kő se látható,
nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható.(...)"

Mi itt helyben minden gyermeknek tudjuk az egyéni problémáit, ismerjük családját, testvéreit, figyelembe vettük egyéni dolgait... ez az emberség, humanizmus veszik el most!