A közoktatásért!

#141: gondolkodó - tanulság

Valami mással, de nagyon.

Ezek a srácok már szerencsére (sajnos ezen is múlik még ma is a legtöbb családban és iskolában is) tényleg nem a spártai fegyelem, "magister dixit" elvével jellemezhető vakfegyelmében szocializálódtak, és ezért, sok egyéb mellett, a tekintély fogalmát is át kell mielőbb értelmeznünk. A tekintély számukra rég nem a státusszal együtt járó, mindenható, a testi-lelki fájdalom okozásával fenyegető, "poroszos" idomító erő, hanem a tudásssal és odaadó szolgálattal (nem szervilisel), az őszinte mások felé fordulással, és még sok egyébbel megszerzett, mélyről fakadó elismerés kinyilvánítása, amely épp ezért gyakran jut érzelmekben is kifejeződésre. Miként a tekintély hiánya is, csak az negatív, távolító, míg a megszerzett és folyamatosan fenntartott, valódi tekintély pozitív, közelítő érzelmeket indukál, s ekként nemcsak a miliő légkörét, hanem a benne folyó, bármilyen aktivitás hatékonyságát és eredményességét is alapvetően meghatározza.

Szóval nem az ő viselkedésükkel, hanem "valami mással" van baj, méghozzá nagyon nagy baj. Erre szeretnék felhíni a figyelmünket, segíteni akarnak, és segítenek is, ha hagyjuk, ha figyelünk rájuk, és nem a "helyükre pofozzuk őket" (nem, mintha fogalmunk lenne róla, kik és hol a helyük, hanem hát, a konvenciók igazítanak el bennünket a srácok autentikus valóságának a megismerése helyett, mert ez sokkal egyszerűbb, s főleg kényelmesebb, ugye...), mint az idomított cirkuszi oroszlánt. Persze, Kölykök, tele vannak energiával, olykor nehezen is uralkodnak a csúcsra járatott atomreaktoraikon, de hát ez életkori sajátosságuk, a kölykök mindig is ilyenek voltak (még a "debezeg az én időmben is", de, persze, már "csak a szépre emlékezem..., fiam, honnan vetted a bátorságot, hogy belenézz apád iskoláskori ellenőrzőjébe?!"...   :D), de okosak, és lám, közérdekű dolgaink felé is tudják máris fordítani a figyelmüket! Én inkább hálás vagyok nekik ezért, és ezerszer is jobban, sőt, boldogan viselem, ha ilyen dolgok feletti vitában gyötörnek félhloltra, és nem amiatti rettegésemben öregszem egy éj alatt tíz esztendőt, hogy megint hol van, mi van, mi lesz vele, velük...

De hát ez én vagyok, úgy kell nekem, igaz? ;) Úgy kéne már mindenkinek, és nem is csak a Srácokkal kapcsolatban, akkor sokkal szebb és boldogabb, legalábbis élhetőbb lenne az élet Hunniában, meg hát, a folyamatosan zajló, izgalmas, konstruktív vitáktól zajosabb is némiképp, ebben biztos vagyok. Igen, Grácia Demokrácia a neve e koraszülött, már alig szuszogó kisdednek, akit azért, remélem, sikerül életben tartanunk, és képes lesz egyszer önállóan lélegezni, s talán a felnőttkort is megérheti még. :)

Tehát úgy van, ahogyan mondja: nem a Kölykökkel van a baj, hanem valami mással... De talán nem vagyunk, nem leszünk reménytele eset, amolyan állatorvosi ló...