Hands off culture and media in Hungary!

Ma még nem fogadták el a médiatörvényt, ma még törvényesen írhatom le úgy a véleményemet, hogy Szalai Annamária és pribékjei nem büntethetnek meg milliós büntetésekre, mert kimondom, amit gondolok. Ma még a szó szabad, bár kockázata a szabad szólásnak ismét jelen van sajnos közéletünkben. Ma már elérték, hogy egyre többen mormogják bajuszuk alatt, hogy ne szólj szám, nem fáj fejem, vagy a "szólj igazat, betörik a fejed" közismert dakota közmondásokat.
Mindenki tudja, aki ismeri a témát,hogy Magyarországnak borzalmasan rossz és működésképtelen médiatörvénye van. Sokan mondjuk már évek óta, hogy szükség lenne egy korszerű és végre valóban használható törvényre. Alapvetően akár örülhetnénk is annak, hogy a Fidesz megteszi azt, amit már rég meg kellett volna tenni, csak nem volt hozzá bátorsága a kormányoknak, hogy új médiatörvényt adnak az országnak. A régi elvetése és egy új behozása, a lehető legjobb elképzelés. A változtatási szándék viszont az egyetlen, ami a tervezetben jónak mondható el.

Kezdeném azzal: a magam részéről egyáltalán nem örülök annak, hogy a politika készíti elő a médiatörvényt. Akkor sem tartanám ezt ideális állapotnak, ha nem egy kétharmados abszolút hatalom igyekezne törvényt ülni a média felett, hanem egy sok szereplős, valódi Parlament tenné. Úgy gondolom, hogy a médiatörvény előkészítését rá kellett volna bízni a szakmára. Jobboldali és baloldali /no meg a valóban független/ szakértők üljenek le egymással és dolgozzanak ki olyan tervezetet – jogász bevonásával –, amely tervezet kompromisszumai a szakma számára közösen vállalhatóak. Műhelymunka. Ami megszül egy vázlatot.

Ezután a parlamenti pártok üljenek le egy bizottságban és közösen fogadjanak el olyan politikai tartalmi feltöltéseket, aminél szintén a legfontosabb szembont a kompromisszum. Ezt a változatot kellett volna utána visszaküldeni a Szakmai Műhelynek, mely végső tervezet formájába fésülte volna át az egészet. Nem lett volna a Történelem Ura elleni vétek az sem, ha ezt a tervezetet átnézették volna nemzetközi szakértőkkel is, hogy úgymond EU komfortossá tegyék. Aztán, amikor a végső tervezet elkészült, azt kellett volna a Parlament elé vinni megszavazásra. Ez lett volna az a módszer, amivel az ország gazdagodhatott volna, egy jó és valóban szükséges törvénnyel.

Bizonyára így is tettek volna, ha a cél maga a jó törvény megszületése lett volna. Nem így tettek. Nem hiszem, hogy azért nem, mert buták voltak és rossz eszközt használtak a jó cél érdekében. Sokkal inkább sajnos arról van itt szó, hogy a cél maga soha nem volt számukra a jó törvény megszületése. Saját maguk hatalmi érdekének megfelelő törvényt kívántak létrehozni. És ennek érdekében már az eszköz amit használtak, tökéletesen megfelelt a célnak, amire szánták. Annak idején, amikor még létezett valóban szabad média Magyarországon, Csurka István fogalmazott úgy, hogy a médiával szemben az egyik kézben legyen korbács, a másikban a cukor. Itt most Mickey egér cukrát is ellopták már. Maradt az ostor. Szájkosarat akarnak rakni a média szájára. Újra virulhat a kádárizmus, ahol a szabad média, szabadon beszámolhatott arról, amiről szabad volt beszámolni. A Fidesz pontosan tudja, hogy a média hatalom. A semmiből valamit csinálhat és a valamit semmivé degradálhatja le. A hatalom minden eszközét a kormányzat saját kezébe akarja tartani,hogy ezzel is egyrészről ellenőrizhesse a médiát, másrészről saját hatalmi érdekeinek megfelelően használhassa ezt a hatalmat, ellenfeleivel szemben, akiket képtelen ellenfélnek látni, hiszen csakis ellenségben tud gondolkodni.

A rendszerváltás egyik legfontosabb eredménye volt, hogy a véleményhez való jogunk és a véleményünk szabad kifejtésének joga szabadságot kapott Magyarországon. Ennek a jognak az elnyeréséért egykor Orbán Viktor is keményen és nagyon szimpatikusan harcolt. Ma már pont ő az, aki ennek a szabadságjognak az ellenségévé vált. Azt a szabad szót akarja elrabolni tőlünk, aminek megszerzésében jelentős szerep volt egykor számunkra.

Kevesen értik, valójában mit is jelent az a kísérlet, amely célja, az egyik legfontosabb szabadságunk megvonása. A hatalom, pont úgy, mint a kádárizmus alatt, ismét szellemi kiskorúnak tart minket, ő akarja eldönteni helyettünk, hogy mi a jó, mi a rossz, miről mit gondolhatunk. A hatalomnak nincs joga helyettem gondolkodni, a hatalomnak nincs joga helyettem erkölcsi értékeket adni számomra, rám erőszakolva saját erkölcsi értékeit. Akkor sem lenne ehhez joga, ha az ő erkölcsi értékei, valóban rendben volnának. De nagyon nincsenek.

A hatalom nem cenzúrázhatja a gondolataimat, a véleményemet, nem határozhatja meg az érzéseimet. A hatalomnak el kell fogadnia: alapvető szabadságjogom, hogy a hatalomtól élesen eltérő véleményem lehessen. És a hatalomnak támogatnia kell, hogy ellenvéleményemet el is mondhassam, ha akarom. A demokratikus hatalom nem fél a szabad szólástól. Hiszen az csak egy vélemény a sok közül. A hatalom, amelyik fél a szó szabadságától, nem demokratikus, hanem erőszakos hatalom, és akkor is az marad, ha kétharmados többséget mondhat a parlamenti mandátumok szempontjából magáénak. /Kétharmados többségüket úgy akarják beállítani, mintha az ország kétharmada támogatná őket. A mandátumszámot tudatosan keverik a támogatottságuk valódi arányával, ami a választásokon 1/3-os volt. Nagyon magas, de nem ad korlátlan felhatalmazást semmire. /

A médiatörvény kimondja, hogy be kell fognia a szabad médiának a száját. Persze beszélhet, első körben a szabad szólásért még nem jön a főszerkesztőért és a szerkesztőkért fekete autó, csak olyan büntetési összegek, amik után be kell dobni a törülközőt. A média feletti hatalom felkent ura lesz Szalai Annamária, aki tiszta Fideszes Média Testületével szabadon ítélkezhet azon reakciós médiával szemben, amelyik szabadon próbál meg szólni. Miss Cenzúra! A párt ökle lecsap a setétben bujkáló ellenfülkeforradalmárokra!

Olyan világot képzelnek el, mely ideális számukra. Ahol a szabad szó őket dicsőíti. Ahol a száraz kenyérhéjat és a pohár vizet fejedelmi lakomának állítják be. Ahol mindenki nagyon jól van, mindent nagyon szépnek lát és természetesen mindennel nagyon meg van elégedve. Boldog országot akarnak, hiszen boldogok a lelki szegények! A média elhallgattatásával minket akar a hatalom elhallgattatni. Egy társadalommal azt lehet megtenni, amit a társadalom enged megtenni. Fontos volt akkor is szólni a visszásságok miatt, amikor a szabad szólás nem volt korlátozva. De akkor, amikor a szabad szólást korlátozni akarják, nem lehetőség marad számunkra ordítva tiltakozni, hanem minden demokrata számára elemi kötelesség. Ne hagyjuk befogni a szánkat! Nem hagyhatjuk, befogni a szánkat!

Hogy is kezdődött a 48-as forradalom 12 pontja?

Mit kíván a magyar nemzet?
Legyen béke, szabadság és egyetértés.

1. Kivánjuk a' sajtó szabadságát, censura eltörlését.

Rózsa Mihály
Az SZDSZ Online Tagozat elnöke