Megszünt

Amiért én ott leszek a tüntetésen:
A T/5000 néven elhíresült törvény kizárólag kiadáscsökkentést céloz meg, figyelmen kívül hagyva a megváltozott munkaképességű emberek szerzett jogait, érdekeit, valamint nem vesz tudomást a munkaerőpiac jelenlegi helyzetéről.
Az a megváltozott munkaképességű ember, akit rehabilitálhatónak találnak köteles aktívan munkát keresni és együttműködni a még nem is létező hatósággal.
"Július elsejétől a rehabilitációs hatóság a kormányhivatalokon belül, önálló
szakigazgatási szervként intézi a megváltozott munkaképességűek ellátásával
kapcsolatos feladatokat - közölte a Nemzeti Erőforrás Minisztérium
szociális, család- és ifjúságügyért felelős államtitkársága csütörtökön.
A változásra azért van szükség, mert a rokkantsági nyugdíjrendszer
átalakítása, az új feladatok megjelenése egyszerűbb eljárásrendet és
szervezeti rendszert tesz szükségessé. A rehabilitációs szakigazgatási szerv
létrejöttével hatékony rendszer alakítható ki, amely a foglalkozási
rehabilitáció, a támogatási rendszer közeljövőben történő átalakításával és
egyszerűsítésével eredményesebben segíti az érintettek elhelyezkedését a
munkaerőpiacon - áll a tárca közleményében.
2012. május 11.
Forrás: MTI"
A törvény január elsejétől hatályos, a rehabilitáció szervezeti megoldása fél évre rá lesz esdékes, ki tudja, hogy érdemi foglalkoztatási rehabilitációra - képzés, megfelelő munkahelyek felkutatása, stb. - mikor kerül sor? Az idei költségvetésben erre címezve egy forintnyi kiadást sem terveztek. A rehabilitációs ellátás mértéke nem éri el a létminimunot, viszont ha valaki talál egy pár órás munkalehetőséget, akkor az ellátást felfüggesztik. Őket a megélhetési gondok fogják visszakényszeríteni a munkába, amivel akár maradék egészségüket is veszélyeztetni fogják.
Az egyetlen pozitív dolog a rehabilitációs kártya lehetne, mely a munkaadónak ad kedvezményt a bért terhelő adót nem kell megfizetnie. Ez elvileg ösztönző eszköz, de a korábbi rehabilitációs járadékosoknál a sokkal nagyobb kedvezmény sem volt eléggé ösztönző hatású az érintettek foglalkoztatására.
Aki rokkantsági ellátásban(mértéke max. a minimálbér 150%-a lehet, korábban a rokkantnyugdíj számításánál nem volt ilyen jellegő behatárolás, csak annyi, mint a rendes nyugdíjazásnál) részesül elvileg dolgozhat, és kereshet a minimálbér 150%-áig, viszont nem igényelhet rehabilitációs kártyát. Magyarul a foglalkoztatása piaci viszonyok között az épekével azonos feltételekkel történhet csak meg.
Mindkét csoport elhelyezkedési esélyeit szinte lehetetlenné teszi a változatlanul mértékű munkanélküliség az épek között. Piaci munkaadók esetében érthető, hogy nem tart igényt olyan dolgozóra, aki képtelen felvenni a versenyt az épekkel - azért megváltozott munkaképességű, mert nem tud annyit, annyi munkaidőben teljesíteni, mintha nem volna az -, sőt várhatóan több kiadást jelent, mivel betegségei miatt valószínű, hogy többet lesz betegszabadságon, illetve táppénzes állományban, mint munkatársai. A törvény foglalkoztatási koncepciójának megalkotásakor a kiindulási tétel az volt, hogy bővülő munkaerőpiacot vettek alapul - amiről tudjuk, hogy nem vált valósággá.
Bármelyik ellátásban részesülőt fekete munkán - nincs aláírt érvényes munkaszerződése - kapnak, akkor az ellátása megszűnik, az addig felvett, illetve maximum 1 évnyi összeget vissza kell fizetnie. Kérdem, hogy akkor is érvényes a szigor, ha a munkaadó a dolgozó tudtán kívül nem jelenti be az illetőt?
Maga az állam, és intézményei sem vállalják a megváltozott munkaképességüek foglalkoztatását, bár a közmunkát megemlítették, mint lehetőséget. Mivel a közmunkák nagyrészt nehéz fizikai megterhelésről szólnak, ezért ezt a gondolatot határozottan cinikusnak, embertelennek tartom.
Nincs szó a törvényben az állam feladatairól, kötelezettségeiről.