Magyarország önrendelkezése és szuverenitása

Kedves Eva Maria Barki!
Nagyapám ott volt 1916-ban a Don-kanyarnál, de szerencsére hazajött. A II világháborúban ismét be kellett vonulnia.
Onnét is hazajött, viszont négy gyermeke esett áldozatul a II Világháborúnak. Ennek okán, mivel édesapám munkaszolgálatra volt ítélve, fegyvergyárban rézmérgezésben, édesanyám rossz időben rossz helyen volt, és itt hagyott bennünket három árvát. Nagybátyámat az ezredével együtt Romániában egy mocsárba vezényelték, 1942-ben. Hugát, anyukám testvérét Debrecenben 18 évesen mint e.ü-i érettségizőt bomba találat érte. Az óvó pincében mindenki meghalt. Volt kiket sirassunk.
Ez a fájdalom bennünk, halálunkig nem tud feloldódni, hogy nem kaphattuk meg a szülői szeretetet és odafigyelést növekedésünk idején. Kárpótlás? (!)
És most még a HAZA is veszélyben forog.
István Király óta szörnyű amit tettek a magyarságunkkal.
Ki kell állnunk a hazánkért.

Az Ön munkája tiszteletet és megbecsűlést érdemel.

Tisztelettel:
V.Magdolna