Vendég

/ #19

2011-12-18 22:35

Nap mint nap szégyellnem magam, hogy egy ilyen országban élek. De nem fogok elmenni. Ha egyszer elmegyek, nem azért, mert kényszerítve érzem magam, nem azért, mert ha normális életet akarok élni, akkor nincs más választásom, mint elmenekülni. Akkor fogok elmenni, ha lesz választásom. Akkor lehet, hogy mást választok. Kényszeríteni nem fognak.
Addig is menjen el az, akinek nincs itt helye, akinek semmit sem számít az ország és a magyarok sorsa. Aki gyarmatnak nézi nem csak Magyarországot, hanem egész Európát.
Mert emiatt ellenségesek, kicsinyesek és szarrágóak itt olyan sokan. Mert megkeseredtek és belefásultak abba, hogy hülyének nézik és kisemmizik őket. És ezért szélsőséges, előítéletes és megvesztegethető olyan sok ember és ezért nem számít a jó szándék és a szeretet de még a szakmai felkészültség sem, minden orvos félti a pluszbevételeit, merthogy méltatlanul keveset keres. És ez már fontosabb lett mindennél, még annál is, amire valaha felesküdtek.
De még vagyunk, akik ezt nem hajlandóak így csinálni. És egyre többen. Úgyhogy ne adjuk fel! Már csak azért sem, mert ez az eset már szimbolizálja az általános mai magyar helyzetet, amit csak remélni tudok, hogy nem tűrünk sokáig.
Facebook