Rokkantvadászat...

Nekem mindig az a bajom, hogy láthatóan összekeverik még az érzékszervi fogyatékost és a végtaghiányos illetve bénult embereket az egyéb betegségekben is szenvedőkkel. Míg ha valakinek "csak" a fent említett baja van valamilyen munkát tud végezni ami a fogyatékosságát nem befolyásolja. Főleg a gyerekkori ilyen fogyatékosságban élő akit viszont célirányosan lehet taníttatni és most ott vagyunk, hogy csak elvileg tudna szakmájában dolgozni, mert most már akinek bármilyen apró fogyatékossága van azt is kinézik vagy nem foglalkoztatják mert úgy gondolják macerás vele dolgozni.
Az egyéb belső szervi betegségekben szenvedőknél kívülről nem látszik minden esetben a problémája, de az esetek többségében igen is komolyan gátolja a mindennapi életét és azt, hogy tud-e dolgozni és mit azt még magának a beteg tudja igazán és neki is nagyon nehéz kitalálnia nem egy vadidegennek aki csak kívülről látja, de nem érzi mit is érez a beteg és valójában mennyi a teherbírása. Az egészséges ember pedig ha környezetében (közvetlen) nincs komoly betegségben szenvedő és nem látja a napi küszködését akkor nagyon valószínű nem is tudja elképzelni min is megy át egy beteg nap mint nap.
Ez a törvény olyan érzéketlen mint az aki kitalálta. Hol van ilyenkor a nagy "keresztényi" együttérzés?