CSak Együtt Van Esély

Autista gyereket nevelek. A tudomány mai állása szerint ez az állapot nem változik, amíg él, autista lesz. De mintha az állam csodákba reménykedne, minden évben viszem a felülvizsgálatra, hogy igazolják, még mindig autista... Ráadásul nem is egy helyre kell vinnem: az iskola miatt a szakértői bizottság előtt is meg kell jelennünk, még akkor is, ha a diagnosztizáló és kezelő Autizmus Alapítványnál előtte két napja jártunk.
Miért kell egy rugalmatlan gondolkodással bíró, a változásoktól rettegő gyereknek két helyen átélni, hogy még mindig autista? Miért nem hagyják békén? Miért nem ott vizsgálják, ahol biztonságban érzi magát? Miért nem elegendő videófelvétel, vagy a vele rendszeresen dolgozó pedagógus véleménye? Miért kell azon aggódnunk, kibírja-e a hosszú várakozást annak ellenére, hogy időpontra megyünk?
Nem tudom, hogy más fogyatékossággal élő hány helyen kell, hogy bizonyítsa, hogy még mindig vak, vagy hogy nem nőtt ki a lába. De úgy érzem, hogy az alapvető emberi normák nincsenek biztosítva a fogyatékos emberek felé, úgymint türelem, tisztelet, empátia, segítségnyújtás.
Az élet minden területén.
Hosszú évekig komoly adókat fizettünk, hogy ma a gyermek magántanuló legyen, és a mi anyagi és egyéb lehetőségeink terhére járjon olyan tanodába, ahol van becsülete.
Szégyen.
Bízom benne, hogy észreveszik a törvényhozók, hogy létezünk, és igazán sokan vagyunk, akik mást érdemelnek.
Üdvözlettel: Dankó Éva