Mondj nemet a sorkötelezettség visszaállítására!

Szép és jó a fegyelem, alázat, túlélési ösztön edzése és egyéb magvas gondolatok hangoztatása. Az igazi kérdés, hogy hova tartunk, és akarjuk-e azt. Vegyük példának a családot, az oktatást, a munka világát és azzal egyidejűleg a sorkatonaságot. Utópiámban ez úgy néz ki, hogy a család megadja a nevelést: értékeket, tartást. Az oktatás megtölti a fejeket tudással: szakmaisággal, alkalmazható elméleti és gyakorlati tudással. Kinyitja az értelmet, a kíváncsiságot, tenni akarást ébreszt az emberben. Mert a tudás az nem csak hatalom, hanem felelősség is. A munka világa pedig kamatoztatja a tudást, segíti az emberek életminőségét javítani. (Biztosítja a szükségleteket, testi-lelki javakat: a közlekedéstől a lakhatáson át beleértve az étkeztetést, sportolási lehetőségek biztosítását, egészségügyet, oktatást, mindent.) A sorkatonaság mellett aki érvel, és azt mondja, hogy kell a punnyadt népnek, rájuk fér a megregulázás, azt megkérdezném: szülőként hogyan neveli/nevelte gyerekét, hogyan vélekedik a pedagógusok beszűkült fegyelmezési eszköztáráról?? A szülők agyondolgozzák magukat, ha van mit. Nincs idő, energia szabadon a gyerek(ek)kel foglalkozni, mert ott a megélhetés biztosítása mellett a házimunka, az adósság, az ezer gond. Egyszerűbb akkor lenyomni a gyereket a gép elé. Aztán ott van az iskola, mint nevelő közeg. Olyan sűrű a tanmenet, hogy fizikai képtelenség a gyerekek érdeklődéséhez igazodni. Ennek következménye sok-sok végighadart, gépiesen betanult óra, amit a gyerekek végigunatkoznak, vagy a kreatívabbja végigbohóckodja. Na, ilyenkor megkérdezem egyrészt a pedagógust, hogy nem tartozna-e őszintén ő is a rendetlenkedők közé... másrészt, hogy ha fegyelmezni kell, mit tehet a pedagógus? Ki nem küldheti a gyereket, meg nem szégyenítheti, meg nem ütheti, írhat egy szép kis beírást (intőt, figyelmeztetőt, róvót) az ellenörzőbe, és annyi. A szülők jó része elbagatelizálja ezeket a dolgokat. A disznóság következménye elmarad, és a gyerekben nem alakul ki a "reflex", hogy ha "A"-t teszem, "B" lesz a következménye. Hogy ezt 18-19-20 évesen akarjuk megértetni velük, és egy ilyen eszközzel, mint a sorkatonaság, nem tartom élhető ötletnek. Kis kortól kell a normákat biztosítani. Sportoljanak, vegyenek részt különböző aktivitásokban (cserkészet, színjátszókör, sport csapat, bármi: ezer lehetőség van). Nem a kényszer fogja jól megoldani kérdést. A "kötelező önkéntesség" gondolata, a kötelező sorkatonaság, a kötelező délutáni iskola mind a poroszos nevelés részei. Annak nem a szabad, értékes, értékek és normák rendszeréhez igazodó, boldogságra képes emberek a céljai, hanem egy falka, aki füttyre-tapsra egyként ugrik. Nem azért, mert akar (nem gondolkodik önállóan!), hanem mert nem is tud másként reagálni. Ma a munka világát kellene mindenki számára elérhetővé tenni, és átgondolni, hogy hány évig tanuljon az ember iskolai keretek között. Jellemzően szakmai gyakorlatot kívánnak a munkahelyek, a pályakezdők meg nehezen tudják elkezdeni a "pályát". Ba, Ma, szakirányú továbbképzések kiforgatják az ember zsebét, és 6-8 évig lekötik az embert. Emellett még menjen el katonának, majd alapítson családot, legyen munkája, lakjon valahol. Nálam nem ez az idill. Nem vagyok naiv, csak jobb ötleteim is vannak.