Az akác legyen hungarikum!

#4846: - Őszintén az akácról?

Tisztelt Másik Zalai Erdőmérnök!

Ön bizonyára nem képzeli magát szakembernek, hanem maga az Úristen tette azzá. És pont. Nem ápolok ilyen közvetlen kapcsolatot a Mindenhatóval, de talán nem sértem a méltóságát, ha pár körülményt tisztelettel leírok.

A környezet és a körülmények egy igen jellemző vonása, hogy változnak. Mindig is így volt. Még Sztálin és Lenin elvtársak előtt is, és persze utánuk is. És tisztelt erdőmérnök legyen erős, az eddigiek arra engednek következtetni, hogy így is marad.

Az akác jelenleg az országban az erdei termőhely majdnem teljes spektumában jelen van. Ez annyit tesz, hogy vannak szakemberek, akik az ország egyik részén sem képesek a tölgyessel bánni, és vannak olyan szakemberek, akik egyik helyen igen a másikon pedig már nem. Száz éve is volt bokorerdős vadászerdő és elit magánbirtok is. Tehát ez sem újdonság.

Az erdőben emberi beavatkozás nélkül az akác idővel elpusztul, mert magról újulni félig-meddig záródott körülmények között is képtelen, míg más (őshonos) fafajok újulnak. Ez a folyamat meglehetősen lassú, de itthon zalai környezetben a leggyorsabb. Ha valaki a parnasszusi magasságokból egy-egy rövid pillanatra méltóztatik alászállani, és az erdőben kinyitja éles és mindentlátó szempárját, akkor megadatik a lehetőség számára és észreveheti. Persze szakmai mérlegelés híján végzett tarvágás után némileg megváltozik a helyzet.

Ma is létezik nagyon nagy területen jó tölgyes erdőfelújításos gazdálkodás, de ott értelmes szakemberek vannak, akik tudásuk legjavát kamatoztatva folyamatos tanulás (ezen persze elsősorban a terepen töltött megfigyeléseket, másodsorban az értelmes diskurzusokat és olvasást értem) mellett dolgoznak. Vannak olyan szakemberek is, akik a locsolásban látják a megoldást. Rájuk valószínűleg nincs szükség tartósan az erdész szakmában. Nekik égető szükségük van arra, hogy a tölgy helyén akác lehessen, mert egyébként más munka után kellene nézniük.

A gazdálkodás természetesen nyereségorientált kell legyen és természetéből adódóan kockázattal jár. Azt a gazdálkodást ami nem jár kockázattal lopásnak hívják. Ez a lenini modell, ahogy Kövér László világosan meg is fogalmazta.

Egy erdőben dolgozó vállalkozótól pár hete olyat hallottam, ami egyrészt elborzasztott, másrészt reményt adott: "Az erdő legnagyobb ellensége az erdőmérnök."