Megvédjük a magyar nyelvű oktatást a MOGYE-n

#42-nek: Az első mondat kivételével egyetértek gondolatmenetével. Hiába erőlködnek a román “történészek”, magyarmentes román múltat csak hazudni lehet. A kezdetektől összefonódik a történelmük a miénkkel, mert a Magyar Szent Korona védelmező árnyékában nőtték ki magukat. Viszont a többszöri magyar véráldozat (a tatárjárás, a török elleni harcok, majd a 150 éves török uralom, megtetézve a 30 éves háborúval) után megüresedett településekre beszivárgott vagy betelepített nemzetiségek (minket jelen esetben az oláhok érdekelnek) felborították a magyar - nem magyar lakosság arányát. A honvisszafoglaláskor (vagy, ha úgy tetszik, hazatéréskor) a magyarság mellett más nyelvű nemzetiségek csak kis számban fordultak elő. Mátyás király idejében 75-80 százalék volt a magyarság számaránya, 1720-ban lecsökkent 46 százalékra, II. József korában pedig nem volt több 39 %-nál. Az 1910-es népszámlálási adatok szerint a Magyar Királyságban 54 % vallotta magát magyarnak.
Az időközben románná vedlett oláhok mára már oly jelentős létszámban vannak jelen Erdélyben, hogy amiként nincs magyarmentes román múlt, úgy románok nélküli magyar jövendő sem képzelhető el. Ezért mindenképpen üdvös lenne, ha szót tudnánk érteni a románokkal.
„Egynek minden nehéz; soknak semmi sem lehetetlen.” (Gróf Széchenyi István)