Veszélyben a művészvagyon

7000/5
Vendég

/ #238 T. Elnökség!

2011-04-15 11:16

Tisztelt Elnökség, Elnökségi Tagok, Kollégáink!

Március 28.-a óta kísérjük figyelemmel a "Veszélyben a művészvagyon" petíció sorsát – gondoljuk nem csak mi vagyunk ezzel így. Azóta nem egy ízben kérdeztük meg az Elnökségtől, hogy miben segíthetünk és gondolatainkkal, sőt biztatással is igyekeztük támogatni munkájukat. Ezzel a szándékunkkal nyilván nem mi voltunk az egyetlenek. Azóta majdnem három hét telt el és nagyon kevés és erőtlen kísérletet láttunk arra, hogy akár a kérdéseinkre, akár a segítő szándékunkra megnyugtató, emberi hangú válaszokat adtak volna. Megértenénk, hogy rengeteg munkával, szervezéssel és még ki tudja milyen szorongató elfoglaltsággal telnek ezek a napok, ha tájékoztattak volna erről. Ezt nem tették, ám annak sincs túl sok nyoma, hogy Mindnyájuk aláírásával nyomatékosították volna a petíciót, vagy erről bármi más módon értesítettek volna.(Elég lett volna egy összesítési adatot naponta közölni – hol tartunk, hányan írták alá a tiltakozást eddig). Nem láttuk jelét annak sem, -de szintén nem is tudósítottak róla- hogy az Elnökség Tagjai, vagy a Szakosztályvezetők a Tagsághoz, a Szakosztályokhoz fordultak volna a petíció támogatásáért. A többször megismételt "Vészhelyzet okán" című, Bauer Kollégánk nevével jegyzett -valóban hasznos, érvelő Nyilatkozatot- az Elnökség Tagjainak a felsorolásával, nem tudjuk egy ilyen megszólításnak tekinteni. A petíció Közlemények oldalára feltett, eddig megjelent publikációk felsorolása, szintén nagyon szűkszavúan tárgyilagos, és hasznos információ, de ezt a listát máshol is láttatni kellett volna. Lássák be, hogy ezzel a kommunikációval, vagy inkább nem-kommunikációval rendkívül rossz látszatot keltettek és nagyon sok találgatásnak és keserűségnek adtak alapot. Nekünk, a Tagságnak most biztos magunkba kellene néznünk, hogy milyen kevesen és milyen kevés dologban voltunk érdeklődőek. Egyfelől igaz, másfelől pedig a Tagság által megválasztott Elnökségnek tudnia kell, hogy milyen óriási felelősséget kell viselnie az egész Tagság felé. Mindannyiunk sorsát kell képviselniük és ez csak akkor tud teljesülni, ha az Elnökség és a Tagság között élő dialógus, gyakori párbeszéd folyik. Ebben elsősorban a Vezetőség lehetett volna a kezdeményezőbb, talán az évi egy Közgyűlés, az Évi Beszámoló kevésnek bizonyult a párbeszéd kialakulásához. Nem kívántunk a Kinek, Mi a felelőssége kérdésére kitérni, de lássák be, az elmúlt közel három hét tükrében ez kikerülhetetlen volt. Azt is be kellene látni, hogy az információ és a kommunikáció napjaink civil társadalmának is elengedhetetlen részévé vált, tekintet nélkül arra, hogy a civil ember rendelkezik-e ilyen képességekkel, rendelkezik-e erre kellő idővel, vagy apparátussal. Nyilvánvalóvá és elkerülhetetlenné éppen az ilyen idők teszik, azzal együtt, hogy nagyon emberi és korábbi értékekkel is találkozik. Ezek után már csak egy kérdésünk van, várható-e a még április 30.-ig terjedő időben a kommunikációra való szándék, vagy majd a végén egy e-mailben, vagy levélben kapjuk meg az „elbocsátó szép üzenetet”?!
Köszönjük figyelmüket, reméljük, hogy szavunk meghallgatásra talál!

Üdvözlettel, Öten a közel Hétezerből