Hozzák vissza a Csontváry képeket Pécsre!

Teljesen nyilvánvaló volt, hogy a Csontváry-életművet végleg el akarják vinni Pécsről, nem pedig ideiglenesen. Nehéz is lett volna másra gondolni, mikor - szó szerint - minden követ megmozgattak érte. Az elszállítás érdekében megbontották a múzeumi műemléképület falait, de még a festményeket is invazív restaurációs beavatkozásnak vetették alá, itt-ott nyomokban újra is föstögették hozzáértő kezekkel, nehogy leperegjen minden a vászonról a hosszú út alatt. A kopott szar Csontváry vidéken elmegy, de Pesten puccosabban kell kinézni - így diktálják a polgári erkölcsök.

Egy dolgot nem értek. Miért kell mindig füllenteni? Miért nem lehet nyíltan bevallani, amikor szinte ordítva árulkodnak az előjelek? Nem csak ennél az esetnél, hanem az összesnél. Nem kell ettől a néptől félni, mert akkor sem veszélyes, ha nyíltan lopják ki a szemét. Őszintén ki kell állni és bevallani, hogy kell minden, legyen az erdő, ház, szántóföld, kórház, iskola, festmény, családi nagyezüst. Nyugodt lelkiismerettel el kell tőlük venni. Ami értéktelen, azt karácsonykor vissza lehet nekik ajándékozni. Még hálásak is lesznek. Minden megváltozna. A sok jóvaraló kisember megértené, hogy felesleges a sok idegesség. Leesne a tantusz az ellenzéki szekértáboroknak, hogy nincs semmi haszna a jogászkodásnak, parlamentben ücsörgésnek. A sajtó se izzadná magát össze a botrányok utáni szaglászással.

Szép napra virradnánk - jóra és igazra. Mindenki felszabadultan szolgáltatná be javait. Nem panaszkodnának, mert volt némi bemelegítés az uzsorakamatos devízahitellel, meg a fedezetlen kötvények zabolátlan lakossági kibocsátásával. Jól járna a farkas is, a bárány is, a káposztáról nem is beszélve. Nem lenne szükség a durcás dacossággal előadott mellédumáknak. A lakosság élvezné, hogy felnőttszámba veszik. Gyorsan lebonyolítanánk a nemzeti és polgári javak kormányközeli konzorciumokra iratását, hogy aztán induljon a fergeteges buli. Össznépi dáridó, hejehuja, pálinkázás, tüzijáték, önfeledt táncmulatság. Pár óra elteltével a pszichés nyomástól megszabadulva mély álomba zuhanna az ország. Az emberek kisimult arccal mosolyognának álmukban, s összenyálaznák a párnájukat, mint fogváltáskor a kisgyerekek.