Miért nehéz a 2013-as érettségi?...

Valami nem stimmel az idei érettségivel...

Máskor is mondják egy-két tárgyra, hogy nehéz volt belőle az írásbeli, de ennyiszer még sosem hallottam ezt. Nyilván vannak jó páran, akiknek nem jelentettek gondot az alább felsoroltak, de ez nem változtat azon, hogy idén példátlanul sokan panaszkodtak (kifejezetten jó tanulók is).
- Már rögtön a magyar szövegértésről sokan úgy számoltak be (tanárok is), hogy az eddigi legbonyolultabb volt, és a legfélreérthetőbb azzal kapcsolatban, hogy mit is várnak el az egyes kérdésekre válaszként. Az összehasonlító elemzést pedig egy 8 és egy 4 soros versről kellett volna kifejteni 3-4 oldalon keresztül...
- Aztán jött az emelt matek, ami talán nemcsak az eddigi legnehezebbre sikerült, de szabálytalanra is. Ezzel többen is foglalkoztak már különböző írásokban. Elsőként az Index kavarta fel az állóvizet, majd másnap az Eduline és más hírportálok is átvették az Index cikkét, de található egy részletes elemzés pl. a Kalkulus-on is.
- A történelem mindkét szinten nagyon sok embernek okozott csalódást, rengetegen számítottak sokkal jobb eredményre a korábbi teljesítményük alapján.
- De sokakat hallottam panaszkodni a középszintű angol listening-re is, vagy az ugyancsak középszintű földrajzra, az emelt szintű biológiára, kémiára és fizikára.

És aztán jött az emelt szintű dolgozatok megtekintésének a napja. Általános volt a vélemény a kollégák közt, hogy ennyire felületes, pontatlan javításokkal még nem találkoztunk. Az embernek kifejezetten az volt az érzése, hogy a javítók belefáradtak a munkába - a sok rossz megoldásban található részpontszámok keresgetésébe -, és ezt a feladatot áthárították a diákokra és tanáraikra. Remélem, hogy lesz erről országos statisztika is, a mi iskolánkban mindenesetre megduplázódott a fellebbezések szokásos száma.

Az érettségizőknek nyilván mindig az a legnehezebb év, amikor rájuk kerül a sor, de kívülállóként, a kezdetektől figyelve a kétszintű érettségiket, már kevésbé szubjektív az ilyesmi megítélése. És egy ilyen kívülállónak, mint én, beindítja a fantáziáját, ha az eddigi évekhez képest úgy gondolja, hogy messze most volt a legsanyarúbb sora a gyerekeknek.

Emlékezzünk vissza egy kicsit az utóbbi bő fél évre... A felsőoktatás költségvetését soha nem látott mértékben megkurtították 2013-ra. A mindenféle zárolásokkal és azok ígért feloldásával meg nominál- és reálértékekkel számolva szerintem nincs ember, aki olyan arányt tudna mondani, amibe ne lehetne belekötni, de annyit azért nagyjából állíthatunk, hogy 2009 óta összesen 50%-kal csökkent az egyetemek és főiskolák büdzséje, ezen belül pedig 2013-ra átlagosan 25%-kal vágták meg a tavalyi számokat. És a tüntetéssorozatot kiváltó 10480-as államilag finanszírozott keretszám ezen forráskivonások ismeretében született meg tavaly ősszel.

Jöttek aztán a felvonulások, majd a kocsmabeli megvilágosodás: eltöröltettek a keretszámok, minden egyetem annyi hallgatót vehet fel államilag finanszírozott helyre, amennyit csak tud. Juppíí!!! De mennyit is tud? - merthogy pénzt azt nem kaptak hozzá. Én attól félek, hogy kb. 10480-at. Az állam bácsi jó bácsi, felőle bárki bejuthat az ingyenes helyekre (240 pont fölött), és az egyetem bácsi lesz majd a csúnya bácsi, aki mégis csak negyedannyi diákot vesz fel erre a finanszírozási formára, mint tavaly. Szóval halkan megjegyzem, hogy a látványos módosító bejelentések és érdekképviseleti egyezségek ellenére nem sok minden változott a lázongó decemberi viszonyokhoz képest. (A televízióban az ilyesmi nem szalonképes mostanában, de az írott sajtóban gyakran olvasni, hogy miképp építenek le professzori gárdákat, és miképp panaszkodnak a legpatinásabb egyetemek rektorai is a kilátástalanságra.)

Nemhogy az aktuális tanév december 10-ig, de példátlan módon mind a mai napig nem találhatók keretszámok a Felsőoktatási Felvételi Tájékoztató elektronikus változatában sem, csak kapacitásszámok. Ami nagyjából annyit jelent, hogy hányan férnek be az épületekbe, és semmi köze ahhoz, hogy végül hány jelentkezőt tudnak majd felvenni.

Egy kivétel van csak ez alól, és ezzel el is kezdeném az összeesküvés-elméletemet: az a 16 szak, amelynek a keretszámait az őszi tervezet lenullázta volna, de aztán amelyekre végül előre meghatározták az általában 460-470 pontos határokat. Hogy - ha az eddiginél magasabb küszöbökkel is, de azért mégiscsak - be lehessen jutni ezekre a szakokra is ingyenes képzésre. Mert ugye az állam bácsi jó bácsi.
Ugyanakkor számítani lehetett arra, hogy idén is sok ezren jelentkeznek ezekre a helyekre. És, noha drasztikusan csökkent a hazai felsőoktatásba jelentkezők száma - a friss statisztikák szerint leginkább a gazdasági szakokon -, ez a sok ezres jelentkezés be is következett (Eduline).

Hogy is mondjam... Ha én állam bácsi lennék, nekem megérne egy telefont, hogy leszóljak az illetékeseknek, hogy jól jönne néhány nehéz érettségi feladatsor, nehogy túl sok rosszcsont jusson be ezekre a fix ponthatárral rendelkező helyekre (de ha rendes illetékes lennék, akkor telefon nélkül is érezném, hogy mi a dolgom).
És azt a 2012-ben felerősödött hóbortot is le lehetne ezzel törni, hogy a gyerekek külföldön próbáljanak szerencsét. Egy-két 3-as vagy 4-es az érettségi bizonyítványban, és már el is úsztak ebbéli álmaik.
-----------
Noha ez az írás formailag egy petíció, a felvetései költőiek. Valószínűleg soha senki sem fogja kivizsgálni ezeket a kérdéseket, még akkor sem, ha 84000 érettségizőről van szó. Meg a szüleikről meg a tanáraikról meg az álmaikról meg a tanulásba vetett hitükről meg a ... inkább abbahagyom.