Segítsünk Elvirának - SZERBIA - ZENTA!

Szalma Elvira élete 2004-ben pillanatok alatt megváltozott. Az addig életvidám, dolgos anya, feleség agyvérzést kapott. Mentő, kórház, Újvidék, műtét, 5 nap kóma. Hosszú felépülési időszak következett, orvosokhoz járás. Egy tündéri kislánynak és egy csillogó szemű kisfiúnak nélkülöznie kellett a gondoskodást, az anyai szeretetet akkor, amikor a legnagyobb szükségük lett volna rá. Elvira segítségre szorul ma is, szeme károsodása miatt nem tud írni, olvasni, beszéde nehézkes. Közlekedni pedig csak tolókocsival tud. Rokkantnyugdíjas, elvált, egyedül él, gyermekei már kirepültek a házból.

Egy különleges ember. Az élet csúnya, kelletlen fintorára élni akarással, kitartással tekint. Egy szeretetreméltó asszony, akivel ma órákat beszélgettem. Mosolygott, mesélt. Én meg itt ülök, a könnyeimtől alig látom a monitort, és kegyetlen dühös vagyok. Dühös vagyok azokra az emberekre, akik átnéznek rajta, akik nem érzik át a gondjait, akik semmit sem tesznek azért, hogy könnyítsenek az életén. És akik most legyintenek…

Elvira Zentán, a Kossuth Lajos utcában lakik. Abban az utcában, melyet még a kilencvenes években a helyi vezetők felparcelláztak. Volt ott két házsor, közé meg beépítettek még egy sort. A kisváros urai megígérték a régi házsorban lakóknak, hogy majd nekik is lesz nemsokára aszfaltjuk, meg kapnak közvilágítást is.

Ígérték, de ígéretüket nem tartották be. Ha az ember két lábon tud közlekedni, akkor még elviseli a sarat, a havat, a lyukakat. Kerekesszékkel ez lehetetlen. Marad a négy fal, marad a magány. És maradnak a jószándékú emberek. Az egyik levelet ír, a másik tolja a kocsit, a harmadik befizeti a számlákat, a negyedik hozza az ennivalót, az ötödik csak úgy beszélget, a hatodik társaságba hívja.

Elvira 14 éve küzd azért, hogy emberhez méltó élete legyen. Nincsenek nagy elvárásai a világ és mások felé. Szerény, nem akar sokat. Utat szeretne, ahol gurulhatna. Egy szerencsétlen lámpát az utcára. Levelet, kérelmet írt már mindenkinek, aki számít. A polgármestereknek, a kommunális vállalatnak, a Végrehajtó Tanácsnak, a helyi közösségnek. Megnézték, ígértek, mértek, azután meg síri csönd. Polgármesterek jöttek, polgármesterek mentek. Elöljárók jöttek, elöljárók mentek. A helyi közösségekben is volt már pár szakembercsere. Csak út és közvilágítás nincs. Lassan 30 éve. Elvira leveleire hol válaszoltak az illetékesek, hol nem. Pénzhiányra hivatkoznak, nehéz gazdasági helyzetre, nem illetékesek, nem tervezik, nem kerül bele a költségvetésbe. Nem fontos számukra. A kisember gondja nem érdekli őket.

Én optimista vagyok, hiszem, hogy vannak még jó emberek…

Segítsünk Elvirának egy aláírással és mutassuk meg, hogy mi kis emberek is fontosak vagyunk!

Egri Emma írása - Forrás: LINK A BLOGRA

ZENTA    Kapcsolatfelvétel a petíció szerzőjével