Nem kérnék már túl sok nemzeti konzultációt

Tisztelt Első Szolgám!

Én, magyar, (<- ide kell egy vessző) 2010-ben és azután sem határoztam úgy, hogy minden fontos kérdést megbeszélünk egymással, mielőtt döntéseket hozunk. Van én nekem Éden Hotelem a tévékészülékemben, elvagyok én azzal. Közben persze maguk - akiknek a dolga a jogalkotás - nyugodtan egyeztessenek a szakértőkkel, tájékoztassanak valamelyik időjárásjelentés közben a fejleményekről, majd hozzanak szakértői döntést, és tájékoztassanak arról is. Hogy aztán 4 évenként legyen miről konzultáljak magammal a fülkében. De addig hagyjanak tévézni, még a végén lemaradok róla, amikor visszatér Prkvrscsák Mónika.

Nem értek a bevándorlás-kérdéshez. Nincs ezzel kapcsolatos végzettségem, nem ismerem naprakészen a nemzetközi helyzetet, az elvándorlás okait, a fogadó országok reakcióit és ezek hatásait. Nem akarok konzultálni. Pláne nem 1-2 milliárd forintért.

A párizsi terroristák francia állampolgárok voltak. Bár a felmenőik nem Bourbonok, pláne nem Karolingok. Mint ahogy én sem, és - amennyire tudom - tisztelt első szolga úr sem Árpád-házi. Vagyis, ha a párizsi terroristák bevándorlók voltak, akkor mi is azok vagyunk. Ajjaj! Akkor mi most éppen magunkat akarjuk kikonzultálni az országból?!

Vagy szegény Ráhelt Svájcból, pedig már olyan szépen áll a saját lábán?

Tisztelt Első Szolgám! Hogyhogy nem 13+1 kérdésből áll a teszt? Ki az a futballkerülő félember, aki erőlteti ezt a szabadságharcos 12 pontot meg az 1848-as irányítószámot?! Pernahajder.

Szóval én mostanában már nem kérnék túl sok nemzeti konzultációt. Mi lenne, ha mindenki csinálná a dolgát? Pl. én mindjárt megetetném a gyermekemet, a döntéshozók pedig döntéseket hoznának.