Ne engedjük, hogy a rossz testnevelési körülmények az egészségünk rovására váljanak!

 

A testnevelés, mint alapvető iskolai tantárgy, jótékony hatást gyakorol testi, lelki, és értelmi képességeinkre egyaránt. Vagy mégsem?

Diákként naponta részt veszek kötelező testnevelési foglalkozáson, így alkalmam nyílik személyesen is megtapasztalni ezen foglalkozások előnyeit és hátulütőit. 

Személy szerint teljes mértékben támogatom a mindennapi testnevelést, hiszen tanulmányaink folytatásához elengedhetetlen a rendszeres testmozgás, amely jótékony hatást gyakorol a memóriára, az agyi teljesítményre, valamint a diákok általános hangulatára. Azért is előnyösek ezek az órák, mert így nem feltétlen szükséges megkurtítani a tanulásra szánt délutánokat, hogy egy kis mozgás reményében kimozduljunk otthonról, hanem elvégezhetjük azt iskolai kereteken belül, ahol a padból kiszakadva kellemesen átmozgathatjuk elgémberedett tagjainkat.

Ámbár az ördög a részletekben rejlik, mert bár ez mind szép, és jó, csakhogy megfelelő körülmények híján az aktív időtöltés helyett kapunk 45 perc eltékozolt időt. 

A helyzet a következő: tegyük fel, hogy egy ötosztályos középiskolában minden évfolyamon két osztály található. Így a középiskolában összesen 10 osztályt foglalkoztatnak. Vegyük hozzá, hogy ez a középiskola egyben általános iskolaként is funkcionál. Egy nyolcosztályos általános iskolában ez - évfolyamonként szintén két osztállyal számolva - 16 osztályt jelent. Így máris van 26 osztályunk, akiknek minden nap részt kell venniük testnevelési foglalkozáson. Az alsós általános iskolásoknak átlagban 5, a felsősöknek 7, a középiskolásoknak 8 órából áll össze egy tanítási napja. Feltételezzük, hogy az iskolának csak egyetlen tornaterem áll a rendelkezésére. Így az első öt órában minden foglakozáson minimum 2 osztály lesz jelen, a hatodik, hetedik órán ugyanennyien kényszerülnek részt venni.

Ráadásul vannak évfolyamok, amelyek akár 3-4 osztályt is magukba foglalhatnak, ami jelentősen megnöveli az egy órában testnevelésen résztvevők számát. Így a diákok az udvarra, vagy a folyosóra kényszerülnek, ahol képtelenség végigcsinálni azokat a feladatokat, amelyeket a direkt erre kialakított tornateremben játszi könnyedséggel kivitelezhetünk. A beton alkalmatlan a fekvőtámaszok, négyütemű fekvőtámaszok elvégzésére, az időjárási viszonyok sem mindig kedvezőek, a diákok megfáznak, az izzadás miatt akár tüdőgyulladást is kaphatnak.

A mindennapi testneveléshez tehát biztosítani kéne a megfelelő támogatást, hogy kellő mennyiségű tornatermet létesíthessünk az iskolákban.

Ám nem ez az egyetlen probléma a testnevelés órákkal.

A helytelenül kivitelezett gyakorlatok ugyanígy az egészségünk ellen dolgoznak, amit nem egy testnevelő tanár hagy figyelmen kívül. A bordásfalnál végzett teljes felülések ártanak a gerincnek, a törpejárás, béka -és nyusziugrások, valamint a betonon való konstans futás pedig a térdet vágja gajra, amit sajnos hiába is használnánk kifogásként, ugyan úgy megkapnánk az órai munkáért járó karót.

A petíció lényege tehát a tornatermek számának növelése, valamint a gyakorlatok egészségre gyakorolt hatásainak átvizsgálása lenne.

Természetesen nyilvánvalóan vannak olyan tanintézmények, ahol ez a probléma nem áll fönn, ahol sikeresen abszolválták a követelmények teljesítését, ám körülbelül ugyanennyi helyen képtelenek erre.