Laura, egy börtönbaba jogaiért

"A szociális védelem köz- és magánintézményei, a bíróságok, a közigazgatási hatóságok és a törvényhozó szervek minden, a gyermeket érintő döntésükben a gyermek mindenek-felett álló érdekét veszik figyelembe elsősorban."

A Magyarországon 1991-ben ratifikált Gyermek Jogairól Szóló Nyilatkozat 3. cikke

Az Egyezmény megállapítja azt is, hogy „a gyermeknek, figyelemmel fizikai és szellemi érettségének hiányára, különös védelemre és gondozásra van szüksége, nevezetesen megfelelő jogi védelemre, születése előtt és születése után egyaránt."

Ezen elvek mentén Magyarországon egyedülálló intézményt működtetnek 2002 óta Kecskeméten. A Kecskeméti Büntetés-végrehajtási Intézet anya-baba részlegében, a börtönben született babák 12 hónapos korukig édesanyukkal lmaradhatnak. Az egy év letelte után az anyát a lakóhelye szerinti börtönbe, a gyermeket a kijelölt gyámhoz szállítják, mivel a büntetésvégrehajtásban lévő szülő nem gyakorlhatja szülői jogait. A megfefelő gyámot az intézet munkatársai keresik meg, azonban kapacitás híján további utókövetésre nincsen módjuk. Az itt töltött egy év alatt szigorú szabályoknak kell megfelelniük az anyukáknak, és ha úgy látják nem elég gondos a gyermekével, akkor azonnal elválasztják őket

2013. ősze óta e kecskeméti intézmény lakója Laura és az édesanyja Erika. Az anyát 2 és fél év szabadságvesztésre ítélték. Annak idején önként jelentkezett a rendőrségen, az ítéletig szabadlábon védekezhetett. Belátta, hogy hibázott, amikor segítséget kért ismerősöktől, hogy azok rávegyék adósát, fizesse vissza neki a 12 ezer forintnyi tartozását. Jó magaviselete, gondoskodó anyasága miatt van esélye korábban szabadulni, de még a legkedvezőbb esetben is 4 hónapra elszakítanák tőle kislányát. Laura, a többi börtönlakó gyermekhez hasonlóan sohasem járt a külvilágban, nem hallotta a város zajait, nem ismeri a boltokat, sohasem ült tömegközlekedési eszközön és fél a férfiaktól. Bármennyire is igyekeznek megadni a kicsiknek mindent az intézményben, a börtön, akkor is rácsokat, korlátokat, szeparáltságot jelent.

Számtalan szakmai bizonyíték áll rendelkezésre, amelyekből tudjuk, hogy a korai kötődés hiánya, vagy sérülése illetve a szülő "eltűnése" (szeparációs félelem) traumatizál, személyiség torzuláshoz vezethet. Laurának, édesanyjától való elszakítása, az egyetlen, eddig biztos pont eltünését jelentené az életéből.

Tényleg szükség lenne erre? Valóban egy ártatlan gyermeknek kell bűnhődnie, vagy van esetleg más megoldás? Vajon megoldható-e, hogy az Egyezmény szellemében, a világi és az ősi, emberi törvénynek is megfelelő megoldás szülessen? Elképzelhető-e, hogy az anya kegyelemben részesüljön, vagy az, hogy a gyermek tovább maradhasson bent, vagy házi őrizet, vagy bármilyen más humánus megoldás?

Tudom, hogy Laura és az anyukája megérdemlik ezt az esélyt! A környezetükben lévő szakemberek is ezt erősítik.

Ha Önnek gondoskodó szeretetteljes kapcsolata van/volt az édesanyjával, akkor azért, ha nem így volt, akkor pedig azért írja alá a petíciót!

Adjunk közösen esélyt Laurának!

Kérés, kérdés estén szívesen állok rendelkezésére

Palásti Tünde 30 793 5553