#23: Vendég -

Fiatal anyuka vagyok, 4. gyermekemet várom. Személy szerint nem szülnék otthon, nem mernék. De eljutottam/eljuttattak egy olyan helyzetbe, hogy kórházba menni se igen merek. 3 szülésem számomra borzalmas élményt jelentett. Két gyermekemet szültem megyeszékhelyen, a 2. szülésnél olyan megaláztatásban volt részem egy "gyors és problémamentes" szülésnél, hogy évekig pánikrohamaim voltak, amik egy nem sikerült terhességnél és 3. gyermekem várásakor annyira felerősödtek, hogy másik kórházba mentem. Nem kockáztattam a biztonságunkat, mert mai napig nem tudható, hogy fizikai vagy lelki okai voltak-e vetélésemnek. A 3. szülésem nél nem túl felszerelt kórházban voltam, lehetőség se volt rá, hogy bármilyen kívánságom legyen. De az ott dolgozók megértése, törődése és kedvessége túllendített a halálfélelmen, a pánikon. Május 1-vel ennek a kórháznak a szülészetét megszüntetik, egy szülész-nőgyógyász magyarázta meg, hogy ez tulajdonképppen előrelépés. És marad a megyeszékhely számomra, hisz nem kockáztatok meg egy hosszú utat mondjuk Bp-re. És erősödik a pánik is. Mert senki nem védhet meg az embertelen bánásmódtól és a megaláztatástól, mint ahogy annak idején a választott (és fizetett) orvosom se tette.

Hát ezért vannak olyan nők, akik otthon szeretnének szülni. (Sok férfit pl. el se lehet rángatni orvoshoz. Maga szerint ez mennyire felelőségteljes?)