Nem tudom, miféle őrülettel indokolva hoztak brüsszeli bürokraták halálos ítéletet egy egész földrész egyik fa fajtájának teljes családjára, de nem is érdekel ! Ez a szemlélet, ez a 'bin ich was' stílus teremtette meg az alapját a natív EU-ellenességnek ! És nem csak minálunk !
Engem harsányabb EU-ellenfélnek már nem tudtak tenni az egyes etnikumokat/történelembe ágyazott nemzeti hagyományokat/népszokásokat/ táj-jellegzetességekre építkezést/a környező természethez igazodás évszázados beidegződéseit/ stb. egybeköszörülni reménykedő iratkukac barmok: de azt igencsak sajnálom, hogy valójában táptalajt adnak Viktorka alá, aki egész más okokból és más céllal állíthatja így be magát valamiféle 'nemzeti értékek' oltalmazójának ...
A szóhasználatomban az "EU" egyértelműen az 'eutanázia' fogalmi azonosságára utal !
HT

„…Ki védi meg őshonos erdőssztyep-erdőinket, természeti örökségünket?

Az elmúlt hetekben, napokban egyre nagyobb médianyilvánosságot kapott egy egyoldalú és hamis érvekre alapozott kampány az akác „védelmére” és az akácmézzel együtt való hungarikummá nyilvánítására. E mozgalom érdekeltségi vonatkozásait figyelmen kívül hagyva, fel kell hívjuk a közvélemény figyelmét az akác megítélésével kapcsolatos legdurvább tévedések, elhallgatások és hamis állítások tarthatatlanságára.

A kampány következtében már-már köztudottá vált, hogy a fehér akác jelenleg mintegy 463 000 hektárt, a magyarországi erdőterület negyedét foglalja el. Sokoldalú hasznosságát senki sem vitatja. Nem hangzik el azonban, hogy az akácosok területe 1990 óta több, mint 150.000 hektárral növekedett, jelenleg is növekszik (Országos Erdőállomány Adattár, NÉBIH).

Az akác azonban nem csak erdőterületeken fordul elő, hanem úton-útfélen, többek között pedig védett területeinken, ahol agresszív terjeszkedésével őshonos növényzeti örökségünk féltett maradványait veszélyezteti vagy már el is foglalta. A tudomány ezért tekinti az akácot világszerte veszélyes özönnövénynek – szemben a kampányban sokat emlegetett, szintén idegenhonos paradicsommal vagy kukoricával.

Az ezredfordulón végrehajtott országos MÉTA program kimutatta, hogy az akác spontán inváziós megjelenése milyen megdöbbentő mértékű természetes élőhelyeinken. Homoki borókás nyárasaink és nyílt homokpusztáink („Ott tenyészik a bús árvalyányhaj / S kék virága a szamárkenyérnek” Petőfi, 1844) 65%-ában, féltett erdőssztyep maradványaink 60%-ában a legsúlyosabb a helyzet.

Az akác inváziójával fertőzött és veszélyeztetett természetközeli területeink összesen 200.000 hektárt tesznek ki.

Mindezek ellenére az akácot sem az EU, sem az ökológusok, sem a természetvédelem nem kívánja "betiltani" sem "kiirtani", hiszen annak sokrétű gazdasági jelentőségét és hasznát a maga helyén mindenki elismeri. Ha a 463 000 hektár akácos mellett további 200.000 hektár akácinvázió által veszélyeztetett őshonos növényzetünk van, akkor valójában nem a továbbra is terjedőben lévő akác, hanem romló és fogyatkozó őshonos természeti örökségünk van veszélyben!

Úgy tűnik a koalíció farkast kiált – hiszen az akácot senki sem kívánja betiltani, kiirtani; elhallgatja azonban annak veszélyes inváziós viselkedését, és figyelmen kívül hagyja a természetvédelem által képviselt közérdeket. A kérdés megválaszolatlanul maradt: ki védi meg őshonos erdőssztyep-erdőinket, természeti örökségünket?”
Forrás: MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA
http://www.okologia.mta.hu/node/5780

#3154: -