A Schmitt Pál doktori címét illető plágiumgyanú kivizsgálásáért

#501: -

Az egy dolog, hogy lehülyézel itt mindenkit, de hogy még hazugságnak is nevezel mindent, ami mást állít, mint ahogy te gondolod, hát az már nem semmi tényleg. Ha még sohasem járt a kezedben tudományos munka, menj már el a könyvtárba, és kérjél ott ki bármit, mondjuk az 1880-as évekből, és meglátod, hogy bizony tele van lábjegyzetekkel. Azt akkor hogy tudták megcsinálni? Persze ma már ugye nehéz elképzelni, hogy kézzel is lehet írni (akár még nagy, vastag könyveket is), nemcsak számítógéppel.

Az azért érdekes, hogy van bátorságod beleszólni ebbe, mikor szemlátomást annyira nem értesz ehhez, hogy még azt sem tudod, hogy a pontos és tisztességes idézéshez nincs szükség sem lábjegyzetre, sem (régebben technikailag könnyebben előállítható) végjegyzetre: egyszerűen idézőjelbe kell tenni, és utána zárójelben megadni, hogy melyik mű hányadik oldalán található meg az eredetije. Ennyi. (Ezért is csodálkoztam azokon az újságírókon is, akik azzal akarták bizonyítani a plágiumot, hogy a dolgozatban nincsenek lábjegyzetek vagy végjegyzetek: hiszen plágium vonatkozásában az nem jelent semmit – sőt attól még lehetne akár teljesen eredeti, nagyon színvonalas munka is –, a tisztességes hivatkozást másképp is meg lehet oldani. Ez tehát önmagában még nem baj, a nagy baj az, ha a máshonnan átvett szövegrészek nincsenek világosan, idézőjellel elkülönítve a saját szövegtől, vagyis ha a szerző elmulasztja láthatóvá tenni, hogy azok a szövegrészek nem tőle, hanem másvalakitől származnak – vagy kevésbé tapintatosan mondva: tudatosan elleplezi ezt. Ezt már plágiumnak hívják, plagizálni pedig senkinek sem szabad.)