A Schmitt Pál doktori címét illető plágiumgyanú kivizsgálásáért

Egyik hozzászóló írja: Kérem valamennyi kollégát, ha nem politikai céljaik vannak, ne csatlakozzanak ehhez a rémálomhoz! Nos, az alábbi indokok alapján egyetértek:

- Először is, ha valaki diszlexiás (nem tudom, Köztársasági Elnökünk az-e), nem azt jelenti, hogy ne tudna egy kisdoktorit összehozni. Szeretve tisztelt atyai barátom, John L. Rhodes, a véges félcsoportok Krohn-Rhodes féle (matematikai) elméletének egyik megalapítója (a másik K. B. Krohn) a Berkeley-i egyetem professor emeritusa diszlexiás, de attól még nemzetközileg elismert világhírű tudós. Ezért - ám nemcsak emiatt - az erre való hivatkozással történő gyalázkodást (a HVG-jét is) visszautasítom.

- Másodszor, nem egy PhD értekezésről van szó, hanem egy 1992-ben írt egyetemi doktori értekezésről, melynél a szakmai-tudományos követelmény nagy mértékben alatta marad(t) a PhD-vel szemben állított követelménynek, hiszen abban az időben a kandidátusi értekezés képviselte azt a színvonalat, amit ma egy (erős) PhD értekezés. Ezen a szinten az alapkövetelmény a téma szakirodalmának színvonalas feldolgozása és némi önálló tudományos munka. Terjedelem tekintetében ez az önálló munka igen sok esetben a mű mintegy 10-20%-át tette ki.

- A HVG többek között ezt írja: „Schmitt disszertációjának fennmaradó részei – összesen kb. 35 oldal (az olimpiai mozgalom bemutatása, a televízió, illetve a gazdasági tényezők szerepe, végül a jövő olimpiai programja, illetve néhol egy-egy beszúrt megjegyzés) – nem a bolgár kutatók köteteiből való átvételek”. Nos., 215-nek a 35 mintegy 16 százaléka, s ha hinni lehet a HVG-nek, a többi 180 oldal sem szó szerinti ,másolata az eredeti műnek.

- Végül, de nem utolsó sorban ez is olvasható a HVG-ben: „A MOB akkori elnöke ismerte a két kötetet, dolgozatának irodalomjegyzékében mindkét művet meg is említette, a címüket azonban nem franciául, hanem magyar fordításban adta meg – holott a két kötet nincs magyarra fordítva –, ráadásul Georgiev 1987-es munkájának kiadási helyéül Lausanne helyett Bulgáriát jelöli meg. Viszont Schmitt 1992-es dolgozatában sem láb-, sem végjegyzetek nincsenek, így nem derül ki az sem, hogy idéz-e egyáltalán, és ha igen, mit idéz Georgiev könyvéből.” Visszautasitom, hogy a szerző ezeket az apró pontatlanságokat (ha ugyan annak tekinthetőek) súlyos bűnként tünteti fel. Az értekezés szerzője idézte a művet, ez a lényeg.


Dr. Dömösi Pál egyetemi tanár MTA doktor (72 művemet idézi a Mathematical Reviews, egy társszerzős monográfiám jelent meg az USA-ban, azaz nnémiképp kompetens vagyok).