Pedofíliamentes Magyar Narancsot!

Mondjuk lehet elemezni a petíció szövegét. Igazából úgy is mondhatni: nincs benne semmi meglepő.

“A gyerekek iránti szexuális vonzalmat pedofíliának hívják. A cikk címében szereplő Lolita egy tizenkét éves gyerek, akit anyja halála után a nevelőapja elrabol és rendszeresen megerőszakol. A Magyar Narancs 2014. február 27-én egy pedofil cikket publikált.”

A petíció szövegét olvasva azt tapasztalom, hogy Szigeti Vera is keveri egymással a “pedofília” és az “efebolia” fogalmát. Egy emberjogi aktivistától (még ha feminista is), alap lenne a fogalmak alapvető ismerete és használata. Leginkább az olyan súlyos tartalmú fogalmaké, mint az előbbi kettő.

A felsorolt lányok Narancsszem listáján 13 éves kor felett vannak. A pedofilia a serdületlenekhez való vonzódás, ami úgy 1 és 12 között (egyes vélemények szerint 1 és 11 között), az efebolia a serdültekhez való vonzódás, ami úgy 13 és 17 között (egyes vélemények szerint 12 és 17 között).

“Hogy ez sem önöknek, sem olvasóik nagy részének nem szúrt szemet, annak talán az lehet az oka, hogy a férfiak jó része tekint szexuális tárgyként a kislányokra: az EU Alapjogi Ügynökségének friss felmérése szerint az európai nők 27%-a szenvedett el valamiféle szexuális visszaélést 15 éves kora előtt. Ezek az élmények nem múlnak el nyomtalanul, általában súlyos, hosszú távú testi és lelki szenvedést okoznak, többek között öngyilkossághoz is vezethetnek. Lolita nem halálos. A pedofília halálos.”

Az általánosítás jól ismert sémája: a férfiak kizárólag elkövetők, a nők kizárólag áldozatok. Mondjuk a “férfi” szót kicserélni “zsidó”-ra, a “nő” szót “magyar”-ra kimondottan izgalmas kaland. Leginkább, hogy módszertani azonosságok bukkanak felszínre. Ugyebár itt a “zsidó” a “férfi” (agresszor), a “magyar” a “nő” (az agresszió áldozata). A szerző nem is tesz kísérletet az árnyalt és többdimenziós megközelítésre. Nő is lehet bántalmazó, és erre számtalan példa is hozható. Ezt megtették helyettem mások.

A pedofilia halálos, egyetértek. De az általánosítás is.

“Narancsszem nevű szerzőjüket figyelmeztessék az etikus újságírás szabályaira, küldjék képzésre a nemek közti egyenlőség témájában (lehetőleg a lap összes szerkesztője és állandó szerzője vegyen részt ilyen képzésen);”

Küldjék átképzésre? Jól olvassom? És tényleg ilyen parancs-szinten? Most hadd ne mondjam, mely ideológiák szokták az átképzést, mint eszközt alkalmazni.

De itt a folytatása az ilyen típusú gondolkodásnak:

“Alkalmazzanak gender-szakértőt, aki felhívhatja a szerkesztők figyelmét a lap liberális szellemiségéhez méltatlan szexista tartalmakra“

Vagyis alkalmazzon a Magyar Narancs cenzort, aki cenzúrázza a nem oda való szövegeket. Felhívás cenzúrára, derék! Ugyanaz lenne a szerepe egy ilyen gender-szakértőnek, mint ami egy észak-koreai iskolában egy történelmi materializmus-szakértőnek. Óvni a közösséget az imperialista befolyástól.

És tovább gombolyítva a gondolatszálat:

“Törekedjenek a szerkesztők és szerzők között a kiegyensúlyozott nemi arány kialakítására.”

Vagyis alakítsunk ki a Magyar Narancs szerkesztőségében egy 50%-os férfi-női arányt. Vagyis vegyünk fel nőket ne az újságírói képességük, hanem a nemi identitásuk jogán. És ne feledjük: az 50%-os arány érdekében rúgjunk ki néhány férfit is – leépítés, mint eszköz a nemi egyelőtlenség megszűntetésére.

“Bízva jó szándékukban és válaszukra várva, Szigeti Vera”

Miben bízol, Vera? Jó szándékban? Miközben a peticiódból pont a jó szándék hiányzik?

És azok, akik direkte azért írták alá a petíciót, hogy ezzel is hozzájáruljanak a pedofilizmus és efebolizmus elleni küzdelemhez, ezeket észre sem vették a szövegben?