közjegyzők záradékolási lehetőségének megszűntetése
Kapcsolatfelvétel a petíció szerzőjével
Petíció lezárása
2020-01-17 16:01:33Az IGAZSÁGÜGYI MINISZTÉRIUM PARLAMENTI ÁLLAMTITKÁRSÁG válasza a benyújtott petícióra:
IGAZSÁGÜGYI MINISZTÉRIUM PARLAMENTI ÁLLAMTITKÁRSÁG Iktatószám: VII---------/2020. Ügyintéző: Dr. ----------------- Telefonszám: +36-1………… Almássy Sándor Úr részére Szeged ---------------------- Tisztelt Almássy Sándor Úr! Az Igazságügyi Minisztérium több szervezeti egységének is megküldött levelére - bizalmát megköszönve - az alábbi egységes válasz adom. Mindenekelőtt szeretném tájékoztatni Önt arról, hogy a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény alkotmányosan nem ad lehetőséget állásfoglalás, illetve jogértelmezés adására. Megkeresésében Ön jogszabály-módosítási javaslattal kíván élni a közjegyzők tevékenységének korlátozásával kapcsolatosan. Sérelmezi, hogy a közjegyző közreműködését annak ellenére kellett igénybe vennie, hogy ezt jogszabály nem írja elő. Banki gyakorlat a szerződés, illetve az az alapján tett egyoldalú kötelezettségvállaló nyilatkozat közjegyzői okiratba foglalásának hitelintézet általi, folyósítási feltételként történő előírása az adós számára, amelyet a közjegyző csak az előtte személyesen megjelent fél, vagy meghatalmazottja kérelmére készíti el. A jogügylet, illetve jognyilatkozat közjegyzői okiratba foglalása valóban elsősorban a hitelintézet érdeke, tekintettel annak permegelőző szerepére, így az adós szerződésszegése esetén a hitelintézetnek nem kell polgári per útján, érvényesítenie az adóssal szemben fennálló követelését, hanem - amennyiben a közjegyzői okirat megfelel a Kjtv. 112. §-ában, illetve a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 23/C. §-ában foglaltaknak - közvetlen végrehajtás elrendelését kérheti az okiratot készítő közjegyzőtől. A közjegyző - az előbbieken túl - a közjegyzői okirat végrehajtási záradékkal történő ellátása során a Vht. 13. § (1) bekezdése szerint csak azt vizsgálhatja, hogy a végrehajtás elrendelésének feltételei fennállnak-e. Levelében Ön arra is hivatkozik, hogy a szerződés felmondásának közjegyzői okiratba foglalásakor a közjegyző összegszerűségében nem vizsgálta a banki követelés „helyességét". A Ptk. 321. §-a alapján a szerződés a felmondással megszűnik, a - szerződésnél vagy jogszabálynál fogva - felmondásra jogosult e jogát a másik félhez intézett nyilatkozattal gyakorolja. A hitelező - az adós szerződésszegése esetén - jogosult a szerződést felmondani, amelyet azonban a Kjtv. 112. § (2) bekezdésében foglaltak alapján közjegyzői okiratba foglaltan kell megtennie, ugyanis ha a kötelezettség feltételnek vagy időpontnak a bekövetkezésétől függ, a végrehajthatósághoz azok bekövetkezését közjegyzői okiratban kell tanúsítani. A Kjtv. 111. § (1) bekezdése alapján a felmondás alapjául szolgáló adatokat - mint jogi jelentőségű tényeket - a közjegyző a hitelező számítógépes nyilvántartásába, bizonylataiba, könyveibe, illetve az adós bankszámlájába történő betekintéssel jegyzőkönyvi formában, ténytanúsító okiratban közhitelesen tanúsítja. Sérelmezi továbbá, hogy a közjegyző nem adott tájékoztatást a deviza alapú kölcsön sajátosságairól. A szerződés megkötéséhez - és teljesítéséhez - kapcsolódó tájékoztatási kötelezettség elsősorban a feleket terheli. A Ptk. 205. § (3) bekezdése alapján a felek a szerződés megkötésénél együttműködni kötelesek és figyelemmel kell lenniük egymás jogos érdekeire. A szerződéskötést megelőzően is tájékoztatniuk kell egymást a megkötendő szerződést érintő minden lényeges körülményről. Az együttműködési és tájékoztatási kötelezettség a szerződés teljesítése során is terheli a feleket [Ptk. 277. § (4) és (5) bekezdések]. A deviza alapú fogyasztói kölcsönszerződések esetén a felek között információs egyensúlyhiány áll fenn, melyet ellensúlyozandó, a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: régi Hpt.) - többször módosított - 203. §-a speciális többlettájékoztatási kötelezettséget írt elő a pénzügyi intézmények számára. A régi Hpt. 203. § (1) bekezdése szerint a pénzügyi intézmény egyértelműen és közérthetően köteles ügyfeleit, illetve jövőbeni ügyfeleit a pénzügyi intézmény által nyújtott szolgáltatások igénybevételének feltételeiről, valamint e feltételek módosulásáról tájékoztatni. A 2005. január 1. napja után lakossági ügyféllel megkötött devizahitel nyújtására irányuló, illetve ingatlanra kikötött vételi jogot tartalmazó szerződéseknél pedig a régi Hpt. 203. §-a már előírja, hogy a pénzügyi intézménynek fel kell tárnia a szerződéses ügyletben az ügyfelet érintő kockázatot, amelynek tudomásulvételét az ügyfél aláírásával igazolja. Ennek az ügyfél által aláírt kockázatfeltáró nyilatkozatnak tartalmaznia kell az árfolyamkockázat ismertetését, valamint annak hatását a törlesztőrészletre. A tájékoztatásnak tehát kí kellett terjednie az árfolyam változásának lehetőségére, és arra, hogy annak milyen hatása van a törlesztőrészletekre. A 6/2013. Polgári jogegységi határozat szerint a pénzügyi intézményt a jogszabály alapján terhelő tájékoztatási kötelezettségnek ki kellett terjednie az árfolyamváltozás lehetőségére, és arra, hogy annak milyen hatása van a törlesztőrészletekre. A tájékoztatási kötelezettség azonban nem terjedhetett ki az árfolyamváltozás mértékére. A 2/2014. Polgári jogegységi határozat szintén a pénzügyi intézmény tájékoztatási kötelezettségét fogalmazza meg, amikor azt mondja ki, hogy a felek szerződéses viszonyát illetően csak a fél (hitelintézet) tájékoztatási kötelezettségének teljesítése lehet vizsgálat tárgya, ezért a fogyasztó megfelelő tájékoztatása szempontjából a hitelintézet magatartása vagy mulasztása bír jelentőséggel. A hatályos szabályok szerint fogyasztó részére történő olyan felvilágosítás adását, amely alapján a fogyasztó - hitelszerződés megkötését megelőzően - felmérheti, hogy az általa igénybe venni tervezett hitel, illetve a kapcsolódó szolgáltatás megfelel-e az igényeinek és a pénzügyi teljesítőképességének a fogyasztónak nyújtott hitelről szóló 2009. évi CLXII. törvény szintén a hitelező részére írja elő. A Kjtv. 120. § (1) bekezdés b) pontja alapján a közjegyző a közjegyzői okirat elkészítése alkalmával a jogügylet lényegéről és jogi következményeiről köteles tájékoztatni az ügyfelet, ha ez konkrét ügyben nem vagy nem megfelelően történt meg, az a közokirat érvénytelenségét, ezzel összefüggésben a közjegyző polgári anyagi jogi felelősségét vetheti fel, amelynek bizonyítása azonban az arra hivatkozó felet terheli. Szintén sérelmezi, hogy a közjegyző a Kjtv. 3. §-a alapján nem tagadta meg a közreműködést. A 6/2013. Polgári jogegységi határozat kifejezetten utalt arra is, hogy a deviza alapú kölcsönszerződés konstrukciója nem ütközik jogszabályba, nem ütközik nyilvánvalóan jóerkölcsbe, nem uzsorás szerződés és nem tekinthető lehetetlen szolgáltatásra irányuló szerződésnek, illetve színlelt szerződésnek sem. Fentiek alapján a Kjtv. 3. §-a alapján a közjegyzőnek a konkrét ügy körülményei alapján kell vizsgálnia a közreműködése megtagadásának indokoltságát, erre mindössze azon az alapon, hogy deviza alapú hitel- vagy kölcsönszerződést, vagy ilyen szerződésen alapuló egyoldalú kötelezettségvállaló nyilatkozatot fogalt okiratba, nem lehet hivatkozni. Ezen túlmenően a közjegyző az eljárása során maga ítéli meg, hogy észlel-e aggályos körülményt a jogügylet kapcsán, amellyel összefüggésben a Kjtv. 121. §-a rögzíti, hogy a közjegyzői okirat elkészítésénél aggályos körülménynek kell tekinteni különösen, ha a fél a közjegyzői okiratba olyan rendelkezés felvételét kéri, amely jogvita keletkezéséhez vezethet, vagy amelynek nincs joghatása. A felek kellő tájékoztatását és a jognyilatkozat akaratuknak megfelelő megtételét szolgálják a Kjtv. 120. §-a szerinti előírásoknak megfelelő eljárás lefolytatása is. Ön levelében hivatkozik a C-32/14. számú magyar vonatkozású előzetes döntéshozatali ügyre, amelyben - a hivatkozott bizottsági állásponttal szemben - az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: Bíróság) végül a következő álláspontra jutott. „Az egyenértékűség elvét illetően meg kell állapítani, hogy a Bíróság nem rendelkezik olyan információval, amely kételyre adna okot azt illetően, hogy az alapügyben vitatott szabályozás ezen elvvel összhangban áll." Hasonló következtetésre jut a Bíróság a tényleges érvényesülés elvének vizsgálata során is. Kifejti ugyanis, hogy „a magyar eljárási rendszerben a közjegyző egy eladó vagy szolgáltató és egy fogyasztó között létrejött szerződésre vonatkozó közokirat elkészítésének szakaszában jogosult többek között arra, hogy e szerződés kikötései tisztességtelen jellegének tekintetében megelőző szerepet játsszon, és egyébiránt kifejezetten köteles tanácsaival biztosítani az egyenlő bánásmódot a hatáskörébe utalt eljárások során, beleértve a végrehajtási eljárást is. A fentiekből következik, hogy a Kjtv. általános rendelkezései főszabály szerint hozzájárulnak a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdésében és 7. cikkének (1) bekezdésében támasztott követelmények tiszteletben tartásához [...]". A Bíróság ítéletében rögzíti, hogy egyrészt a fogyasztó a Ptk. 209/A. §-a alapján a szerződés érvényességét vitató keresetet nyújthat be, másrészt pedig a végrehajtás megszüntetésére vagy korlátozására irányuló pert indíthat a Pp. 369. §-ának megfelelően, melynek keretében kérheti az alapeljárásban vitatott szerződés végrehajtásának felfüggesztését is. A Bíróság álláspontja szerint nem ellentétes a tényleges érvényesülés elvével az, hogy a fogyasztó csak akkor hivatkozhat a tisztességtelen feltételekkel szembeni jogszabályi védelemre, ha bírósági eljárást indít. A 93/13 irányelvben biztosított hatékony bírói jogvédelem ugyanis azon az előfeltevésen alapul, miszerint valamelyik szerződő fél előzőleg nemzeti bírósághoz fordult. A C-32/14. számú előzetes döntéshozatali ügyben született ítélet konklúziója az, hogy „a 93/13/EGK tanácsi irányelv 6. cikkének (1) bekezdését és 7. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes az alapügyben szereplőhöz hasonló olyan nemzeti szabályozás, amely egy eladó vagy szolgáltató, és egy fogyasztó között létrejött szerződésre vonatkozó közokiratot az alakszerűségi követelmények tiszteletben tartása mellett elkészítő közjegyző számára lehetővé teszi, hogy az említett közokiratot végrehajtási záradékkal lássa el, illetve hogy megtagadja e végrehajtási záradék törlését, miközben egyik szakaszban sem került sor az említett szerződés kikötései tisztességtelenségének vizsgálatára." ítéletének meghozatala során a Bíróság hivatkozott ugyanis arra is, hogy a tényleges érvényesülés elvének tiszteletben tartása nem kompenzálhatja teljes mértékben az érintett fogyasztó tétlenségét. A C-407/18. számú szlovén vonatkozású előzetes döntéshozatali ügy pedig éppen a C-32/14. számú ügyben kifejtettekre tekintettel állította szembe a szlovén nemzeti jogot a 93/13 irányelv követelményeinek megfelelő magyar szabályozással. A szlovén nemzeti jog részletekbe menő ismertetését mellőzve jelzem, hogy a Bíróság ezen ítélete szerint a magyar jogorvoslat eljárási szabályai a nemzeti jogban garantálják a fogyasztó hatékony bírói védelmét, míg ezzel szemben a (szlovén) alapügyet illetően a Bíróság elé terjesztett iratokból az tűnt ki, hogy a szlovén jog nem kínál semmiféle hasonló garanciát a fogyasztónak. Az idézett, a C-407/18. számú ítélet rendelkező része tehát nem a magyar jogszabályi környezet, hanem a szlovén nemzeti szabályozás 93/13-as irányelvnek való meg nem felelése tekintetében tartalmaz állásfoglalást. Kifogásolta továbbá, hogy a közjegyző mint elsőfokú járásbírósági jogkörrel felruházott, „bevétel-orientált vállalkozó" rendelheti el a végrehajtást a saját maga által készített közjegyzői okirat alapján. A Vht. 3l/E. § (2) bekezdése, valamint a Vht. 224/A. §-a alapján a közjegyző által hozott végzés a jogorvoslat szempontjából a járásbíróság végzésével azonos hatályú. A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény 528. §-a továbbá lehetőséget biztosít a fél részére, hogy a végrehajtás megszüntetése vagy korlátozása iránt pert indítson, illetve a záradékolt okiratba foglalt tisztességtelen szerződési feltétel esetén a szerződés érvénytelensége iránti pert indítson, kérelmezve a végrehajtás egyidejű felfüggesztését. Fontos megjegyezni, hogy a közjegyző a Kjtv. 10. § (1) bekezdése értelmében a közjegyzői működése körében okozott kár megtérítésére a Ptk. szabályai szerint köteles, így teljes anyagi felelősséggel tartozik. Ezen túlmenően a Kjtv. 69. § (2) és (3) bekezdése alapján a közjegyző eljárásának törvényességét a közjegyző székhelye szerint illetékes törvényszék elnöke felügyeli, ennek keretében elrendelheti a közjegyző tevékenységének kamarai vizsgálatát, valamint fegyelmi eljárást kezdeményezhet. Másrészt a közjegyzők ügyvitelének, hivatali működésének és magatartásának rendszeres ellenőrzése a területi elnökség feladata. A Kjtv. 69/A. § (1), (2) és (5) bekezdése szerint a területi elnökség a működési vizsgálatot hivatalból indítja meg és kijelöli a vizsgálatot lefolytató kamarai tagokat. A területi elnökség a vizsgálat keretében a közjegyző irodájába beléphet, iratait (ideértve a közjegyzői levéltárba és az elektronikus levéltárba leadott iratokat is), nyilvántartásait megtekintheti, azokról másolatot készíthet, valamint megismerheti az országos kamara által vezetett nyilvántartások és az országos kamara által működtetett nyilvántartások és elektronikus rendszerek adatait. Ha a vizsgálat eredményeként a területi elnökség a határozatban azt állapítja meg, hogy a közjegyző megszegte a jogszabályban vagy a kamarai iránymutatásban szereplő kötelezettségeit, felhívja a közjegyzőt a jogszabályoknak megfelelő eljárásra, az elmulasztott intézkedések megtételére, fegyelmi vétség elkövetésének alapos gyanúja esetén pedig feljelentést tesz a fegyelmi bíróság elnökénél. Fentiek alapján megállapítható, hogy a közjegyző által hozott végzésekkel szembeni jogorvoslati lehetőség - így a 93/13/EGK irányelvnek való megfelelés biztosított, ezért a Kjtv. a Megkereső által javasolt módon történő módosítása nem indokolt. Ismételten megköszönve a minisztérium felé irányuló bizalmát tájékoztatom, hogy levelem nem rendelkezik jogi kötőerővel és kötelező tartalommal, az nem szolgálhat hivatkozási alapul sem bírósági, sem egyéb eljárásban. Budapest, 2020. január 09_ _ Tisztelettel:
Almássy Sándor